A szoborra felmászni tilos! – figyelmeztet a tábla, ám gyermekkorunk legszebb belvárosi élményei közé tartozik a turisták és török harcosok közé ülve meglovagolni Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotását. Turisták, járókelők bámulják, és a helybeliek annyira megszokták, hogy nem zavarja őket semmiben. A hivatalnokokat viszont igen, mert a szobor áthelyezése mellett szóló érv az eltakart Városháza épülete, valamint a térrel való közvetlen kapcsolat hiánya.
Nehéz kitalálni, vajon érzelmek vagy észérvek döntenek a lovasszobor jövőjéről.
A körülményekről a laikus polgár meglehetősen keveset tud, ám nem is az a dolga, hogy szakmailag megítélje, viszont mégis tőle kérnek aláírást az ügy védelmében. És ha a naiv hozzá nem értők nem is tudják pontosan, mit tartalmaz a Dobó tér rehabilitációjára kiírt pályázat, van, aki sejti, hogy a rendezvények a turistáknak, a mélygarázs a Városháza dolgozói számára készül. Viszont arra kevesen gondolnak, hogy a tér rekonstrukciós terveiben szerepel a szoboráthelyezés, amely egyáltalán nem azt jelenti, hogy megsemmisítik.
S az aláírás minek is szól? Ifjúságunk emlékének, vagy az alkotó iránti tiszteletnek, esetleg felütötte a fejét a lokálpatriotizmus a nem konzervatívok között is? Valóban kíváncsi valaki az emberek véleményére, vagy csak izgalmat akarnak csempészni kis városunk csendes nyári életébe? Nem is annyira a szakma vitázik a lovasszobor körül, mint inkább a lakosság érzelmeire pályázó egri közélet.
A tervezőasztal mellől nézve úgy tűnik, hogy pártállástól függetlenül is politikai kérdés lett a dolog. A vitának már semmi köze nincs a szakmához, mert azok az emberek, akik például ma kiállnak a szobor jelenlegi helye mellett, és aláírásgyűjtésbe kezdtek, egyetlen olyan fórumon sem voltak jelen, ahol a terveket bemutatták. A Dobó tér rekonstrukciójának vázlattervi szakaszában összehívtak egy találkozót, amelyen a szakemberek a közgyűlési döntést megelőzően az összes képviselő számára, (hogy a képviselők megalapozott döntést tudjanak hozni) bemutatták a terveket. Ezen a bemutatón összesen tízen vettek részt a városatyák közül. Mintha a politikusokat a komoly szakmai érvek nem is érdekelnék, nincs idejük ilyesmivel foglalkozni.
A képviselők ezeket az elképzeléseket már rég ismerhették, s ha valamilyen ellenvéleményük, aggályuk van, azt bármikor kifejthették volna már korábban is. Ezt nem tették meg, egyáltalán, mintha nem is érdekelte volna őket. Furcsa módon, az önkormányzati választások közeledtével erősödött fel a dolog.
Van abban valami elszomorító, hogy fajsúlyos döntések, sőt, önmagában röhej, hogy a belváros rehabilitációjának kérdésköréből, az egész térszervezés elgondolásának kontextusából kiragadnak egy szobrot, ami szakmailag az egész beruházáshoz képest, önmagában értelmezhetetlen kérdés. Tömeghisztériát csinálnak valamiből, akadályozva közben olyan szakemberek munkáját, akik két éve folyamatosan azon dolgoznak, hogy a Dobó tér megújuljon. A terveket készítők, akiknek nem a politika a kenyerük, igen sok véleményt meghallgattak, műemléki szakemberek, építészek, sőt lakók véleményét is. Szerintük politikai oldaltól függetlenül egy kistérségi hisztériához hasonlít az ügy, amelyben elkeserítő a politikusi hozzáállás a szakmai kérdésekhez.
Amikor lakossági fórumon megtámadnak terveket, elképzeléseket, akkor ott tisztán látszik, hogy ilyenkor vezetik le az indulatokat. De amikor politikusok szándékosan gerjesztik a problémát, megakasztva ezzel a megalapozott, hosszú évek óta tartó munkát, már az irracionalitásba hajlanak, fakad ki érzelmesen a szakember, aki sorra veszi a lehetséges megoldásokat.

Szakmai vélemény szerint önmagában a Dobó tér is megfelelő méretű lenne, de a győztes rekonstrukciós terv alkalmasabb helynek találja az áruház mögötti parkoló megszűnésével felszabaduló területet. Az itt kialakított helyszínen a szobor „logikai bukfenc” nélkül is jobban körüljárható lenne, és a tervezők szerint egyáltalán nem degradáló ez az elhelyezés az alkotás számára.
Felmerült a Dózsa György tér, amely léptékében kicsi a szobor méretéhez képest. A vár, mint eredetileg is tervezett helyszín, az építész szerint talán tematikailag a legmegfelelőbb és a legméltóbb lehetne. Szó volt korábban az Eszterházy térről is, méghozzá a járműforgalom által zárt részről, és a bazilika melletti dombról is. A város egyelőre nyitva hagyja a kérdést. Egyelőre semmi ok az aggodalomra, a dolgot nem kapkodják el.  A tervezők különböző javaslatokat tesznek a szobor elhelyezésére, megvizsgálják, véleményezik a beérkező elképzeléseket is.
Érdekes, hogy mennyire fontos téma lett, amikor vannak fontosabb dolgok is, mint ezzel foglalkozni. A főépítész szerint méreténél fogva is viszonylag kis jelentőségű elem a szobor elhelyezése az egész projekt munkafolyamatában. Ami mindenki számára megnyugtató lehet, hogy a Dobó szobor a helyén marad – hangsúlyozta Rátkai Attila.
Megnyugodhatnánk. De egyszercsak kopogtatnak az ajtón, s a délutáni álmából felvert lakótól az aláírásgyűjtő mellesleg kopogtatócédulát is kér.