Az említett írás bátorkodott véleményt fűzni ahhoz, hogy a város csupán az egyik – kétség kívül nagyobb hagyományokkal rendelkező – tánciskola kimagasló eredményeit említette a külön erre a célra a Senator-Házba összehívott sajtótájékoztatón, holott egy másik egri intézmény versenyzői is hasonlóan szerepeltek ugyanazon a kaposvári Európa-bajnokságon. Bátorkodott annyit szólni, hogy miért nem lehetett csak az említés szintjén szót ejteni a sajtótájékoztatóra amúgy nem hívott másik tánciskola sikereiről is, amelyet ha önmagában nézzük, van akkora eredmény, mint a pódiumosoké.
A cikkíró nem vitatta a Pódium Balett- és Tánciskola működésének létjogosultságát, sem azt, hogy az Eszterházy Károly Főiskola Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Modern-kortárstánc tagozatának tagjai sokat köszönhetnek a Pódiumnak és annak alapítójának, Barta Dórának. Csupán a maga idealisztikus világából kiindulva merte azt hinni, hogy az érdekek és a lobbi fölé lehet nőni azzal, hogy másfél mondatban megemlítik a másik – az ezek szerint konkurens – művészeti intézmény eredményét. S nem is elsősorban a pódiumosok, hanem az önkormányzat azon képviselői, akiknek ezt számon kell tartaniuk. Idealisztikus volt, hiszen azt gondolta, hogy a város jegyzi az általa is támogatott művészeti oktatási intézmények eredményeit, de valójában ezt nem lehet elvárni. Vagyis ezek szerint nem minden esetben.
Arra a felvetésre, miszerint a szerzőt nem kizárólag a saját közlésvágya, hanem bizonyos körök vettek rá arra, hogy megírja a már említett írást, csakis visszautasítani lehet. És azt még inkább, hogy mások gondolatai és érdekei irányították képzeletbeli pennáját. A szerzőre csupán az egyik iskola sikereiről beszámoló tudósítás után érkezett szülői e-mailek – amelyekben semmilyen kérés nem irányult arra, hogy lapunk bármely munkatársa bármilyen véleményt írjon az esetről – és saját, idealisztikus gondolatai voltak hatással. Egyben sajnálja, hogy a Pódium Tánciskola alapítóját annyira megviselték az olvasottak, hogy azt sokéves művészi pályafutásának legnagyobb nyilvános sértésének vette. Egyben azért a hölgy szerencsés is, hogy csak ennyi év eltelte után és egy ilyen – valójában ellene kevésbé vagy egyáltalán nem is irányuló – írás okozott számára rossz és álmatlan éjszakákat.
Eger egy kis város. Egy olyan város, ahol sok minden modernnek és 21. századinak szeretne tűnni, de a felszín mögött mintha valami feudális jellegű, minden-mindenbe fonódás lenne olykor megfigyelhető. Nem kéne mindenben összeesküvés-elméleteket és galád, hátsó szándékot keresni.