Megszokott kép a belvárosban, különösképp az Eszperantó sétányon, hogy biciklisek cikáznak a gyalogosok közt, ezzel okozva maguknak nehézkes haladást, a gyalogosoknak pedig számos váratlan pillanatot. Igazából mindkét fél szabályosan közlekedik, a látvány mégis kaotikus, ami nem is csoda, hiszen a gyalogosok nagy része valószínűleg nem is sejti, hogy kijelölt kerékpárúton halad, mivel erre mindössze egy kis tábla figyelmeztet a sétány két végén. A megoldás egy puszta felfestésben rejlik, amely egy szép hosszú csíkot jelent, körülbelül harmadolva a mostani, egyébként kellően széles járdát a gyalogosok javára. A kétkekerekűek vígan elférnek a nekik kijelölt egyharmad részükön, ráadásul mindkét fél tudja, hogy hol a helye, így egyszer rendezettebb kép támad, másszor pedig biztonságosabbá válik a közlekedés.
A módszert ugyancsak lehetne alkalmazni a Felsővárosban, ahol ugyan már kiépített kerékpárút-rendszer található, ám az sokak számára járdaként funkcionál. Ahol nincs külön sáv építve a gyalogosoknak, ott értelemszerűen nem lehet szűkíteni a kerékpárúton, ám a járdákkal való találkozásoknál lehetne felfesteni kerékpáros jeleket az útra. Ettől ugyanúgy rámennének a gyalogosok, nem is cél elterelni őket onnan, de legalább tudatosulna bennük, hogy kerékpárúton haladnak, így talán jobban számítanának és figyelnének a biciklisekre.

Nem tudom, hogy tervezik, de a most épülő Deák Ferenc úti kerékpárútra is vonatkozik az ötlet. Van külön járda és bicikliút, sőt a burkolatuk is eltérő, ám közvetlen egymás mellett vannak, így lefogadom, hogy mindig lesz, aki a rossz oldalt választja magának. Bár vallom, hogy az érsekkerti megoldástól már nem lehet jobban elkülöníteni egy kerékpárutat, a megoldás mégis kevésnek bizonyul pár elszánt, csak azért is rossz helyen menő embernél. Talán, ha a kerékpárút elején és végén, illetve a járdás kereszteződéseknél látna egy-egy felfestett biciklit az úton, őt is rá lehetne venni a járda használatára. A sétányon kerékpározókkal már nem lehet mit tenni, embereket mégsem festhetünk a járdákra. Ők majd belejönnek idővel.
Pusztán engedély, festék és egy sablon kellene a munkához, az eredmény pedig szemmel látható lenne. Ha már úgyis „kerékpárosbarát település” vagyunk, talán megfontolandó az ötlet.