Egri romantika III. – Pori sétány
2010.07.23.00:00
Lévén, hogy megyeszékhelyünk egy völgyben fekszik, nem nehéz városszerte végeláthatatlan lépcsősorokat találni. Ezeken baktatva legtöbbször szitkozódunk magunkban, és fontolgatjuk az alföldre költözést. De amint felértünk a csúcsra, és netán még vissza is nézünk a megtett szintkülönbségre, az érzet rögtön átvált mély elégedettségre, úgy a jó fizikumunkért, mint az Eger nyújtotta látványért.
Nem mindennapi élmény szembenézni egy templomórával, bár szépen-lassan minden egri betelik vele. A Pori sétány lépcsősora azon túl, hogy fentről szép látványt nyújt, még romantikus is.
Legnagyobb hátránynak a jellegből adódó szintkülönbség mondható. Ha a belváros felől támadunk, bizony sok mindentől elmehet a kedvünk, mire felérünk, a romantikától pláne. Cserébe, ha a buszpályaudvar felől közelítünk, akkor végig lejtőn mehetünk. Másik negatívum maga a most említett, közeli pályaudvar. Az onnan csoportosan érkező, olykor egész érdekes egyedek a maguk módján lerajzanak a lépcsősoron, és bár sok vizet nem zavarnak, azért el lehetne képzelni nélkülük is egy estét. A kevés negatívumot a gyenge kihasználhatósággal zárjuk. A lépcsősoron magukat a lépcsőket leszámítva mindössze egyetlen ülő alkalmatosság található, ami ráadásul gyakran foglalt is, így ha ott kívánjuk eltölteni az estét, célszerű már délelőtt kitelepedni és őrizni…
Pozitívumból már több van. Megszokhattuk, hogy ami az egyik szemszögből rossz, az a másikból kedvező, így van ez a fent említett egyetlen, falba mélyített paddal is. Ha mi vagyunk az az egy szerencsés pár, akiknek a hely jutott, akkor az átmenő forgalmat leszámítva biztos, hogy végig egymagunk lehetünk. Olyannyira, hogy még járművekre sem kell számítanunk, közutat ugyanis keresve sem találunk a közelben.
Következő jó pont, hogy bár a városközpontban vagyunk, a szűken beépített lépcsősor tulajdonképpen senkihez nem tartozik, mi több, egyetlen magánépület sem néz rá, így az is biztos, hogy zavarni sem fogunk senkit.
További előny, hogy bár tagek és stencilek folyton jelennek meg a falakon, a lépcsősor mindkét oldala frissen van felújítva (a Hittudományi Főiskolai annyira frissen, hogy az még épp folyamatban is van), ráadásul belvárosi közterületként még rendszeresen takarítják is helyet, így nem tapasztalható egy elhanyagolt érzet. A Pori sétány nappal sem elkerülendő, ám a szegélyező falilámpáknak köszönhetően hangulata igazán csak este van. Randi helyszínnek nem állná meg a helyét, de ha arra felé van dolgunk, vagy a közelben kell várakoznunk, mindenképp jó választás leülni egy kicsit.
Legnagyobb hátránynak a jellegből adódó szintkülönbség mondható. Ha a belváros felől támadunk, bizony sok mindentől elmehet a kedvünk, mire felérünk, a romantikától pláne. Cserébe, ha a buszpályaudvar felől közelítünk, akkor végig lejtőn mehetünk. Másik negatívum maga a most említett, közeli pályaudvar. Az onnan csoportosan érkező, olykor egész érdekes egyedek a maguk módján lerajzanak a lépcsősoron, és bár sok vizet nem zavarnak, azért el lehetne képzelni nélkülük is egy estét. A kevés negatívumot a gyenge kihasználhatósággal zárjuk. A lépcsősoron magukat a lépcsőket leszámítva mindössze egyetlen ülő alkalmatosság található, ami ráadásul gyakran foglalt is, így ha ott kívánjuk eltölteni az estét, célszerű már délelőtt kitelepedni és őrizni…
Pozitívumból már több van. Megszokhattuk, hogy ami az egyik szemszögből rossz, az a másikból kedvező, így van ez a fent említett egyetlen, falba mélyített paddal is. Ha mi vagyunk az az egy szerencsés pár, akiknek a hely jutott, akkor az átmenő forgalmat leszámítva biztos, hogy végig egymagunk lehetünk. Olyannyira, hogy még járművekre sem kell számítanunk, közutat ugyanis keresve sem találunk a közelben.
Következő jó pont, hogy bár a városközpontban vagyunk, a szűken beépített lépcsősor tulajdonképpen senkihez nem tartozik, mi több, egyetlen magánépület sem néz rá, így az is biztos, hogy zavarni sem fogunk senkit.
További előny, hogy bár tagek és stencilek folyton jelennek meg a falakon, a lépcsősor mindkét oldala frissen van felújítva (a Hittudományi Főiskolai annyira frissen, hogy az még épp folyamatban is van), ráadásul belvárosi közterületként még rendszeresen takarítják is helyet, így nem tapasztalható egy elhanyagolt érzet. A Pori sétány nappal sem elkerülendő, ám a szegélyező falilámpáknak köszönhetően hangulata igazán csak este van. Randi helyszínnek nem állná meg a helyét, de ha arra felé van dolgunk, vagy a közelben kell várakoznunk, mindenképp jó választás leülni egy kicsit.
Forrás: http://egrinapok.comuv.com