1998-ban a Fidesz színeiben megnyertem az első választást, amin részt vettem, s lettem önkormányzati képviselő. A képviselőség mellett megbíztak a Szépasszony-völgy biztosa címmel. Ekkor a völgy gyakorlatilag még nem állt másból szinte, mint domb, föld és a pincék. A 2002-es választáson ismét indultam, amelyet úgy tudtam megnyerni, hogy a Fideszesek 15 körzetből 14-ben kikaptak, tehát egyedül én hoztam a körzetem.
Ahogy most már ismerem a szerénységét némelyiknek, más képviselő az érseki baldachin alatt vitette volna magát körbe a városban, de legalábbis szobrot állíttatott volna magának valahol, és nem a Dobó István szobra lenne a téren, hanem esetleg ő maga.
Én nem ilyen voltam, nem szóltam egy szót sem. De nem hogy pozíciókat nyertem volna, gyakorlatilag csak vesztettem. Majd 2006-ban a lakosság szavazati alapján szintén nyertem. S nem listán jutottam be, mint azt teszik sokan ötször, hatszor itt ebben a városban. Minden választást a Fidesznek megnyertem.

A három ciklus után megjelent Demeter Ervin Egerben, és beindult egy belháború. Vagyis egy újabb belháború, mert előtte is az volt. Gyakorlatilag a Fideszben olyan állapotok vannak, mint Izrael és Palesztina között. Szóval, megjött Demeter Ervin a maga békítő szerepkörével Budapestről, tátottuk a szánkat, hogy titokminiszter lesz a mi főnökünk, s majd milyen rend lesz itt. Volt is rend egy ideig, de utána elindult minden ugyanúgy, ahol volt minden a múltban.
Demeter úr kegyvesztetté vált, nem indult az elnökválasztáson, s a másik érdekcsoport került az élre. De ezek után is tovább ment a cirkuszolás, s ez eljutott Budapestig, s gyakorlatilag a Fideszt, mint pártot felszámolták Egerben, mert már más megoldás nem volt. Ez azt jelentette, hogy mindenkinek megszűnt a tagsága. Én akkor biztos voltam abban, hogy Demeter Ervint fogják visszahívni, aki négy év alatt sem tudta rendbe tenni az egri Fideszt. Küldték a levelet, hogy megszűnt az én tagságom is. Ezek után jelentkeztem újra, majd megjött hónapokkal később a válasz, azzal a megszólítással, hogy: „Tisztelt Cím!” – vagyis én már nem voltam Császár Zoltán képviselő, hanem csak egy „Cím”. Majd leírták, hogy a választmány 8 igen szavazattal elutasította tagfelvételi kérelmem úgy, hogy nem lehetett fellebbeznem sem. Ebben, a magát polgári demokratikus pártban még fellebbezni sem lehet.
Innentől Demeter Úr volt az, akinek a javaslatait a pásztói régióigazgató jóváhagyásával lehetett a pártba visszakerülni, amit a nagy választmány hagyott jóvá, amely 8 város polgármestereiből áll, akik azt sem tudják, hogy ott Egerben ki-kicsoda. Demeter Ervin adta a javaslatokat, s ha rám nem adott, akkor eleve a régióigazgató nem is fogadta el. Ezt kaptam jutalmul azért, hogy a korábbi választásokon mindent sikerült a Fidesznek hoznom. De nem csak én, mert ezt kapta az alpolgármester úr, Homa János tanácsnok úr és az összes többi képviselő, kettőt kivéve. Ők állítólag azért maradhattak, mert csendben voltak, nem volt nyílt véleményük semmiről.

Ficzere és a Csákváry urak. Valami olyasmit hallottam, hogy akik nem vettek részt ebben a belháborúban, azokat engedték. Kérem, ez úgy nem igaz, ahogy van, mert mindenki részt vett.
Mindezek ellenére nem estem kétségbe. Véleményem szerint egy jó képviselői munka nem párthoz kötődik, hanem a személyhez. Nekem reményt ad, amit letettem 12 év alatt, reményt ad a lelkesedésem, az, amit a körzetemben csináltam.
Emellett persze látom, hogy a látótérbe bekerültek a karrieristák, a megélhetési politikusok. Van, aki ezt már családi vállalkozásban gondolja csinálni. Volt, amikor a képviselőségnek rangja volt, azt nem lehetett úgy megszerezni, hogy csupán jóban vagyok valakivel, és azok betolnak egy helyre. Úgy látom, hogy ez a kétharmad elvette nagyon sok embernek az eszét, az értékítélő képességét, és mindenki szeretne lenni valami közéleti ember, csak eggyel nem számol, hogy ezért dolgozni is kell, és nem csak beülni.

Mikor mi, 2002-ben Nagy Imrét támadtuk, hogy egy fenékkel nem lehet annyi lovat megülni, bombáztuk a polgármester, hogy képtelen a várost irányítani, mivel nincs itthon. Ez fordítva nem így van, mert most, ha már mi csináljuk, akkor erre képesek vagyunk. Ennyit tudnak az emberek fejlődni négy-öt év alatt. De az iróniát félretéve azt tudom mondani, hogy nem szabad egy közéleti szereplőnek ennyi magas tisztséget betöltenie. Ha már több feladatot is ellát, az már inkább nyerészkedő típus.
Tizenkét év alatt nem láttam, hogy a Fidesz személyzeti politikája valamit is érne. Mondom ezt úgy, hogy be akarnék avatkozni a párt belügyeibe. Mindig alig tudott a Fidesz kiizzadni bárhol egy értelmes polgármester-jelöltet vagy egy jó képviselőt. Ha meg volt, mint ahogy azt az én esetem is mutatja, azt nem becsülik meg. Egerben ennek mi lett a vége? Felkértük a lokálpatrióta Habis Lászlót, hogy legyen mindenki polgármestere, legyen mindenki országgyűlési képviselője, és a valamikori, ’98-as Fidesz-lokálpatrióta harcból, ami itt volt, 2010-re az lett, hogy minden az ő kezükbe került: a Fidesz, a polgármesteri, az országgyűlési státus.