Habis László, az egri Fidesz addig tesze-toszáskodott amíg sikerült egy jó kis hisztit összehoznia az Ifjúsági Ház körül. Most nem a hunvédő zombikra gondolok, akik hivatásszerűen balhéznak, ha egy kis zsidózásról lehet szó Kepes ügyben. Ők úgyis meg vannak győződve arról, hogy a tel aviviak kampós orrukat már rég beleakasztották a mi gyönyörű Ifjúsági Házunkba és rángatják Izrael felé. Az ő visongásuk már csak választás utáni poszttraumatikus rángás.

  A baj azzal van, hogy Habis László, az egri Fidesz arra képtelen volt, hogy legalább egyszer átgondolja, hogy az egri kulturális élet utáni kutatás milyen módszereket és erőforrásokat igényelne. Az valóban ciki, hogy egyik nap megalakul a hangzatos Egri Kulturális és Művészeti Centrum (EKMK) nevű megacucc, és megszűnik az Ifjúsági Ház, majd másnap, amikor a hivatalnak nem tetszik az új igazgató, elkezdik szétbombázni és bebizonyítják, hogy az Ifjúsági Ház nem szűnhet meg, mert az lehetetlen és még sokba is kerülne. Sőt, bővíteni kell! Csakhogy akkorra az Ifjúsági Ház, mint épület már nem az Ifjúsági Ház, mint szervezet kezelésében van… Na, így hülyíti magát és az egrieket a tekintetes Közgyűlés és Habis László, az egri Fidesz. Ez a pazarló politika, nem a tűzijáték.
  Úgy tűnik, hogy főállásban szívják el egymás elöl a levegőt  a hivatalnokok és nevezik mindezt szakmai munkának. Na, ennek a termékeny provincializmusnak lett aztán az eredménye, hogy TÉNYLEG teljesen eljelentéktelenedett és lepusztult az Ifjúsági Ház, az egyetlen jelentős és célszerű közösségi tér a kultúra és az ifjúság számára. Innen már csak egy lépés vezetett a kegyelemdöfésig, hogy akkor szűnjön meg, kerüljön valamilyen kezekbe, még ha átmenetileg is.

Öröm az ürömben

kép Fotó: Egri Szín

  A kialakult helyzeten búsongani nem logikus, hiszen a Ház jelenlegi állapotában egy kulturális befektető aranyat érhet. Egries kultúrfanoknak: Nem szállodának, banknak, macesz gyárnak bontják szét az Ifjúsági Házat, hanem egy reneszánsz ember gondolatai előtt tisztelgő ultramodern térré formálják azt. Nyitott térré.
  Az a tény, hogy az egyetlen ilyen intézményünket ultramodern térré varázsolja az Unió, és az egriek hétköznapi közművelődési, kulturális, civil társadalmi igényüket leginkább sehol, esetleg egy, a már építése előtt torzó és megalomán Agóra nevű kultúrotthonban élhetik ki – elemzést érdemelne.
  Miféle patrióta logika az, amely hagyja lepusztulni a meglévő színtereket: Rossztemplom, Ifjúsági Ház, Tábornok Ház, 3-as iskola, Vitkovics Ház, Kis Zsinagóga és a többi, miközben önfényező milliárdos fejlesztésekről álmodozik. (Az egri Buttler Házat a gaz Heves Megyei Önkormányzat mentette meg az enyészettől.) Idén már nyári színházra sem futotta, a könyvhét is elmaradt. 

  A baj nem az, hogy Kepes György apropóján felépül valami, hanem az, hogy ami létezett lerohadt. Hogy eszébe sem jutott Habis Lászlónak, az egri Fidesznek, hogy az Ifjúsági Ház sorsát megvitassa az egriekkel, vagy mondjuk az egri középiskolákkal, ifjúsági és civil szervezetekkel, vagy akár a házban működő bérlőkkel. Még a fidesznyikekkel sem. Ez a mostani balhé alapja, hogy a Kepes Központ pályázatát a polgármester csak ellenzéki szocialista és liberális szavazatokkal passzírozta át. Az új egri együttműködés rendszere pedig megkívánja, hogy a sértettek most visszarúgjanak, kerül amibe kerül. Ez most éppen sokba kerülne. Ötszáz milla, plusz az apró.
  A polgármester kapott egy esélyt, hogy akár megkésve is, de magyarázza el, hogy hogyan képzeli az egri ifjúság- és kultúrpolitika jövőjét, miért döntött úgy, ahogy döntött a múltban, kedves-e neki a modernizáció. Úgy látszik az övéi is kíváncsian várják, hiszen mégiscsak ő Habis László, az egri Fidesz.
  Persze ha folytatja sértett picsogását, hogy őt politikai támadások érik, akkor nehéz lesz belőle kihúzni értelmes víziókat. Pedig ha októberben újrázni akar, ahhoz kellenek új barátai, a zemberek, akik botrányosan kiszámíthatatlanok: egyszer a balhéra gerjednek, egyszer a nyugalomra.