EgriSzín: A közelmúltban több támadás is érte az Európai Unió kisebbségpolitikáját. Most, hogy alelnökké választották, melyek lesznek az elsődleges feladatok, a prioritások a kisebbségpolitikával kapcsolatban?

- Az alelnökség nem szabályzat által, kompetenciákkal pontosan ellátott, jól körülhatárolt tisztség, hanem egy lehetőségeket rejtő pozíció. Vagyis megmaradhatna egy alelnök egy rangos tisztségviselőnek, de munkája által ki is töltheti ezt a tisztséget. Én arra törekszem, hogy minél jobban kihasználjam a közérdek javára ezt a tisztséget, hogy ne csupán autoritásom legyen, hanem munkát is, szolgálatot is végezzek. Prioritásaim többnyire ugyanazok, mint képviselői mivoltomban. Főképpen a kisebbségpolitika, az oktatás- és a művelődéspolitika, az emberi jogok kérdése foglalkoztat, és az ezeknek megfelelő bizottságokban fejtem ki az ilyen irányultságú tevékenységeimet.

Úgy érzem, hogy kevés volna, ha csupán európai gazdaságpolitikáról és kereskedelemről beszélnénk, hogyha csupán a nyers érdekek összeegyeztetése vagy egymással való szembeállítása, szembekerülése határozná meg az egyesült Európa arcának alakulását. A legjobb hagyományainkra támaszkodva, a valamikori keresztyén Európa gyökereihez visszatérve mindenképpen azt vallom, hogy egy spirituális dimenzióra is szükség van, az értékek Európájára és Európa lelkiségére. Ezt tudatosítani nagy feladat, s itt jön képbe a kisebbségpolitika is.

EgriSzín: Hogyan lehet a kisebbségek érdekeit képviselni, és felkarolni az EU-ban akkor, amikor azt tapasztaljuk, hogy az Unió ebben a kérdésben zárkózott és távolságtartó.

- Ebben a tekintetben nagyon rosszul állunk. Még a kisebbségi kérdés puszta elismertetésével is gondjaink vannak. Egy olyan realitással állunk szemben, amelynek a puszta létét sem veszi tudomásul, vagy ismeri el főképpen Nyugat-Európa.

EgriSzín: Ez minek köszönhető?

- Ez tulajdonítható egyfelől az individualizmusnak, másfelől a nyugat-európai, kisebbségek szempontjából ignoráns felfogásnak, de történelmi gyökerei is vannak ennek Nyugat-Európában.

EgriSzín: Hogyan lehet ezen a felfogáson változtatni?

- Már önmagában azzal is nagy eredményt érhetünk el, ha elismertetjük a kisebbségi kérdés létjogosultságát, és elérjük azt, hogy nem keverik össze a harmadik világból bevándorolt kisebbségeket a főképpen Kelet-Közép-Európában élő tradicionális kisebbségekkel. Mint amilyenek mi is vagyunk a szerte a Magyarországgal szomszédos utódállamokban. Nem lesz könnyű dolgunk, de annak a kedvező változásnak a tudatában, amelyet az idei magyarországi parlamenti választások hoztak, merem azt remélni, hogy a Kárpát-medencei magyar képviselők, és az ügyünk támogatására megszerzett szövetségeseink összefogásával egy döntő előrelépés vagy éppenséggel áttörés történhet a kisebbségpolitika terén az Európai Unióban.

EgriSzín: Ha már az összefogásnál tartunk, évekkel ezelőtt még néhány kollégája akadályozta meg abban, hogy beléphessen a néppárti frakcióba. Most, hogy alelnök lett, találkozott-e már ezekkel az emberekkel, és beszélt-e már velük erről?

- Pikáns és ironikus fordulata ez az eseményeknek, hiszen 3 év után éppen azok voltak kénytelenek támogatni alelnöki jelöltségemet, akik annak előtte még a Néppárti Frakcióba való puszta felvételemet is megvétózták. Isten malmai lassan őrölnek, szokták mondani. Nagyobb részük most sem támogatott tiszta szívből, viszont átérezték – mert a románok jó politikusok –, hogy milyen fonák volna, ha a magyar küldöttség felajánl számukra egy önálló helyet, milyen furcsán néznének rájuk Európában, ha ezt a lehetőséget visszautasítanák. A dolgok menete felülmúlta a nacionalista politikai szűkkeblűséget. Igyekszem nem haragot tartani, hanem velük is az együttműködést keresve közös ügyeinkben összefogni, és értésükre adni azt, hogy nem ellenükben képviselem a magyar ügyet.

EgriSzín: A "magyar ügy" mennyire léphet előrébb azzal, hogy a következő évben Magyarország lesz a soros elnök. Tárgyalt-e már a kormánnyal a teendőkről, az irányvonalakról?

- Már önmagában az a körülmény, hogy a 14 magyarországi, a 3 erdélyi és a két felvidéki, összesen 19 képviselő nem hivatalos formában egyazon küldöttség tagja, sokkal jobb érdekérvényesítési esélyt nyújt nekünk, s ez kiegészül jövő év elején Magyarország soros elnökségével. Természetesen mind az alelnökségemet, mind Magyarország általános európai elnökségét és minden hasonlóan kedvező körülményt jó politikus módjára ki kell használnunk. Nem kételkedem abban, hogy a második Orbán-kormány a helyzet magaslatán lesz ebben a tekintetben. Éppen abban áll az erőnk, hogy a megelőző időszaktól eltérően, amikor két irányba húzott a kormányzat és a képviselet zöme, most egy irányba húzzuk a szekeret, és tényleg megvalósul a határok feletti nemzetegyesítés elve alapján elgondolt európai, nemzetközi közös képviselet.