Miután szűkebb környezetem lassan megbarátkozott azzal, hogy az Algéria-Szlovénia meccset is végig szeretném nézni (jelzem, itt azért a két csapat játékától jobban érdekelt az afrikaiak jónak mondható szorzója), az egyik este egyedül indultam egy meccsnéző túrára a városban. Újabb, a megszokottól eltérő környezetet, kivetítőt kerestem. És találtam! Kettőt! Egymás mellett pár méterrel… Gondoltam annál jobb, nem maradok le semmiről, ha véletlen tíz fokkal elfordítanám a fejem, akkor is látom mi történik. A két, majdhogynem egybe épülő vendéglátóipari egység közül a választásomat megkönnyítette, hogy már távolról látszott: az egyik teljesen üres, a másik viszont csappig van, de azért talán még akad egy szék számomra.

 

Közelebb érve, a vuvuzelák kánonját hallva megfejtettem a rejtélyt, az emberek nyilván arra a helyre ültek, ahol a közvetítés 5-6 másodperccel előrébb járt. Bár a pincér készséggel invitált az egyébként szimpatikusnak tűnő, de totálisan kihalt placcra, megköszöntem és két lépés után a korlát túloldalán helyeztem magam kényelembe. A himnuszok már szóltak, így gyorsan túlléptem azon a saját magamban megfogalmazódott kérdésen, hogy vajon ezek itt egymás szomszédságában miért nem fognak össze legalább a „vébé” alatt. Abból a szempontból persze szerencsések voltunk, hogy kétszer nevethettünk a kommentátor megjegyzésein, de a félidőben már többedmagammal együtt a szomszéd hangfalainak kikapcsolása mellett érveltünk. Hasztalan.

 

Még mindig jobban jártunk, mint akinek csak ilyenkor kezdődött a műszak. Egy Feri nevű úriember (nevét a haverok zrikája nyomán tudtam meg) is elvesztette a maga harcát. Sűrű átkok közepette távozott, mert felettesét nem hatotta meg, hogy a tízórai munkakezdés idejében még javában játszik kedvence, az olasz együttes. De Rossi góljáról valószínűleg már a munkahelyén értesült, főnöke és annak közeli rokonai pedig talán nem is értették, hogy aznap este miért csuklanak olyan intenzíven. Búcsúzásul társai azért még megforgatták a tőrt szívében, a „Majd iszunk helyetted is!” - mondattal.

 

Fogyott is a sör, mert szerintük ez hozzátartozik. Mint ahogy a szakértők szerint is. Egy brit felmérés úgy tartja, a labdarúgó világbajnokság egy újabb ürügy arra, hogy még többet igyunk. Naponta több mint félmillió angol érkezik másnaposan a munkahelyére, ha pedig Rooney-ék játszanak, akkor minden bizonnyal a többszörösére nő a számuk. Sokszor ugyan túloznak ezek a statisztikák, de ez valahogy hihetőnek tűnik. Feri echte magyarként, a taljánoknak szorítva is legurított párat, alig egy órával munkahelyi jelenése előtt.

 

Az élelmesebb munkáltatók már előre gondolva, korábban meghirdették küzdelmüket. Németországban - világbajnoki esélyek ide vagy oda - a munkában való pontos megjelenés kötelező, mint ahogy a teljes munkaidő intenzív ledolgozása is. Az erről szóló nyilatkozatot a legtekintélyesebb német vállalatok is üdvözölték. Már csak ezért sem fogadnék arra, hogy a július 11-i döntőig minden csatát a foci nyer. Annyit pedig (mintegy 6,35 millió forintot) biztosan nem tennék rá, mint az az új-zélandi szerencsejátékos, aki saját csapata ellen fogadott, a mérkőzés 87. percében 1:0-s szlovák vezetésnél. Aki nem tudná, a szigetországiak a 93. percben egyenlítettek…