Festmények egy különleges gyűjteményből
A Zsinagóga Galéria nyári kiállítását Orosz Lászlóné, az Idegenforgalmi Bizottság elnöke köszöntötte. Beszédében a város kulturális idegenforgalmi szerepét hangsúlyozta, ami elképzelhetetlen kulturális programok nélkül. Ebbe kapcsolódik bele nagyszerű rendezvényként Anna Margit és Ámos Imre kiállítása.
Dr. Egri Mária művészettörténész, köszöntőjében bemutatta a művészházaspár életét és munkáit. Elmondta, hogyAnna Margit és Ámos Imre munkássága mögött nagyon komoly és tragikus élet bontakozik ki. A tárlat bemutatja a két művész egyéni világát, művészi elhivatottságát, az együttélés teremtette közös vonásokat és a személyiségükből fakadó különbségeket. Munkásságukon keresztül tetten érhető az az etikai közösség, amely összeköti látásmódjukat.
Anna Margit képzeletének motívumaiban a közelmúlt történelmének megjelenítése összekapcsolódik az önmagát sokféleképpen bemutató, bábu szerű ábrázolással. Ámos Imre képeinek sajátossága a szelíd álmok pasztellbe olvadó expresszionizmusa, amelyet tudatalatti ösztönök táplálnak. A festő, a képek mellett versekben és naplóformában is megfogalmazta gondolatait.
A Zsinagógában sajátos módon installált gyűjtemény az Antal-Lusztig gyűjtemény része, amelynek megalapozója Lusztig Sámuel volt. A képek gyűjtését a képzőművész unokája, Antal Péter folytatja, aki elsősorban a magyar progresszió képviselőit, valamint a modern és a kortárs munkákat keresi. A mára monumentálissá nőtt hagyatékban nyomon követhető a 20. századi magyar képzőművészet fejlődése.
A kollekcióban megtalálhatók a Nyolcak és az Aktivisták csoportja, a Szentendrei és az Európai Iskola tagjainak alkotásai is. Anna Margit és Ámos Imre hagyatékának jó része baráti kapcsolat révén került a gyűjtőhöz.
A Zsinagóga Galériában Anna Margit képei a földszinten, Ámos Imre munkái az emeleten láthatók. Kicsit zsúfoltnak tűnik a polgári aukciósház benyomását keltő, ikonosztázss zerű elrendezés, amelyben az egyes képek önmagukban nem tudnak kibontakozni, pedig kompozíciós világuk megkívánná a teret. A színekkel is finoman játszó Anna Margit munkái sajátos világukba csábítanak, míg Ámos Imre képei szorongással mesélnek a 20. század közepéről.
A tárlat, amely a művészházaspárokat bemutató sorozat első jelentkezése, június 18-tól szeptember 5-ig látható.
Anna Margit, Ámos Imre
Anna Margit (1913-1991) a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János tanítványa volt. Első kiállítását férjével, Ámos Imrével közösen 1936-ban rendezték meg. 1937-ben Marc Chagall-lal való találkozásuk mindkettőjük pályáját meghatározta.
Anna Margit stílusának kialakulása 1945-48 közé tehető, ekkor az Európai Iskola tagjaként több kiállítása volt. Műveinek alapmotívuma a bábu, ami a történelem viharainak kiszolgáltatott figurájaként jelenik meg. Gyakran rajzolt, festett önarcképet, melyekben számtalan szerepben jelenítette meg önmagát. Hosszú szünet után, az 1960-as évektől állíthatott ki újra.
Ámos Imre (1907-1944) kezdetben a budapesti Műegyetemen, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult Rudnay Gyula tanítványaként. 1931-től munkái rendszeresen szerepeltek kiállításokon. Pályája a posztimpresszionizmus hatása alatt indult, majd festészete szimbolikus - expresszív - szürreális irányba változott. 1940-től kisebb megszakításokkal haláláig munkaszolgálatos volt. Ettől kezdve az álomszerű ábrázolást felváltotta a rettegés, a félelem megjelenítése. Művein összekapcsolódik a zsidó hagyomány a művészlét küzdelmes jelenével és a kapott jövő megérzésével.