A vaskor dallamai
Különleges hangulata van a fémmegmunkálásnak, amit az anyaggal dolgozó művésztanárok maradéktalanul ki is használnak. A vasszobrászat más kalandokat kínál mint a fém, fa, agyag. Az érzelmek, indulatok, gesztusok közvetlen megjelenésének expresszív formája lép a gondolatok helyébe a vas alakításánál. Azonnal egy különös, abszurd világban találjuk magunkat, ami legalább annyira vonz, mint taszít.
A vas felfedezése különleges történelmi irányvonal, amiről Nagy T. Katalin művészettörténész emlékezett meg a kiállítás megnyitóján. A vaskor alapjaiban keresni a fémalakítás sajátos groteszk formákban testet öltő költői szabadságát, a formákba álmodott, rideg anyag megszabta lehetőségeket, nem is olyan távoli asszociáció, hiszen a kort is „fémjelzi” a használt nyersanyag.
De a munka nem érhet véget a befejezettséggel, ezért az alkotások itt nem is végesek, talán ez, és az ipari koncepció hiánya különbözteti meg a használati tárgyaktól az itt látott konstrukciókat.
A vas rideg anyagiságából, hangokat állított elő a ma esti előadáson, Szilágyi Rudolf, a megfoghatatlan zörejek pedig átemelték a fémből készült hang-kompozíciót a valóságon túli szférájába. A különleges effektusok szimfóniája szikrákat szórva ragadta magával az acélból kimetszett fémforgácsokat.
Mindig is szorosan összefonódott a fémszobrászat a gyári technológiák megismerésével, alkalmazásával, hiszen a szobrásznak el kell sajátítania az eszközök használatát ahhoz, hogy képzelete szerint meg tudjon birkózni a vassal.
Az acélszobrászat feltételei Magyarországon is vasipari üzemekben vagy azok vonzáskörében teremtődtek meg. Így alakultak ki a legismertebb műhelyek az egykori, szocialista iparfejlesztésben kiemelt szerepet játszó városokban Győrben, Dunaújvárosban és Tatabányán.
A kecskeméti acélszobrászati művésztelep megálmodója és elindítója Majoros Gyula képzőművész és Árvai István kommunikációs vezető volt, akik az építőipari acélszerkezeteket gyártó cég, a KÉSZ Kft. menedzsmentjének támogatásával, 2004. augusztusában rendezték meg az I. Kecskeméti Acélszobrászati Szimpoziont, hat művész részvételével az egykori csőhengerítő üzemcsarnokban. Ezáltal lehetőség nyílt a szobrászoknak, hogy nem műtermi körülmények között a kecskeméti Ipari Parkban alkossanak, s az itt készült művekből a kecskeméti Bozsó Gyűjteményben rendeztek először kiállítást. A tábor népszerűsége azóta évről évre nő, s az itt készült munkák nagy sikerrel kerülnek bemutatásra az ország határain belül és kívül egyaránt.
A Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozion számos hazai és külföldi művészt fogadott.
