EgriSzín: Emlékszik még a Heves elleni hazai találkozóra?

László István: Sajnos igen, emlékszem…

EgriSzín: Arra is, hogy mit nyilatkozott a meccs után?

László István: El voltam keseredve, de nyugodtan idézzen!

EgriSzín: Arra célzott, hogy egy ilyen meccs után jobb lenne, ha más irányítaná a csapatot. Nem volt visszhangja semmilyen médiumban, hiszen az ott tartózkodókkal együtt nem írtuk le. Ezután sorozatban öt meccset nyertek hazai pályán kapott gól nélkül… Jól tettük?

László István: Hát, igen! Utólag is köszönöm ezt a szép gesztust mindenkinek, aki ott volt. Nem szerettem volna elmenekülni, de nagyon csalódott voltam, teljesen el voltam keseredve. Másnap egy hosszú beszélgetést folytattam a szponzor URFA Kft. vezetőivel, ők győztek meg arról, hogy csinálni kell tovább.

EgriSzín: Aligha gondolt akkor ilyen folytatásra. Mi változott?

László István: A teljes képhez hozzátartozik, hogy a téli átigazolások lényegesen jobban sikerültek, mint a szezon elején. Bardi Gábor gólerőssége döntőnek bizonyult, de a többi érkező is sokat tett hozzá az utóbbi eredményekhez. Ennek ellenére azért vannak nyitott kérdések, hiszen 12 mérkőzésen 4 vereség is becsúszott. A teljes szezont figyelembe véve nagyon gyengén oldottuk meg a megyei rangadókat. A lehetséges 12 pont helyett mindössze 3-at szereztünk a Gyöngyös és a Heves ellen. A másik két 1:0-s vereség is fájó, a RAFC ugyanis szinte át sem lépte a félpályát egészen a 88. percig, és a balassagyarmati 1:0-s vereségünkkor is több volt a csapatban. Ilyenkor mindig azon gondolkozom, hogy nekem mit kellett volna hozzátennem, természetesen a fiúk is így vannak ezzel. Ezt persze a félév végével át kell gondolnunk. Az mindenképp látszik, hogy ez egy mentálisan sokkal erősebb, győzni akaró csapat, amiben benne van az ettől is jobb szereplés.

EgriSzín: Huszonöt pontot szereznek tavasszal feltéve, ha az utolsó fordulóban győznek Dunakeszin. Szemben az ősz tizenhattal. Összességében elégedett?

László István: Pontosan ezért fájnak ezek a vereségek. Azt gondolom, hogy a csapat képes arra, hogy ebben az NB III-as mezőnyben dobogón végezzen, ezért is van hiányérzetem. Úgy, ahogy menet közben megfordult a fejemben, hogy másnak adjam a lehetőséget a csapat élén, most sem vagyok biztos abban, hogy vezetőedzőként segítem majd az együttest. Nem csak üres szavaknak szánom, hanem tényleg nagyon szívesen segítek bármiben, ami a csapat körül van. Jó néhány évet lehúztam labdarúgóként, kaptam rengeteg élményt, barátokat. Bőven tartozom annyival a labdarúgásnak, hogy bármilyen szerepkört elvállaljak a csapat körül, ha azzal segíteni tudok. Örülök, hogy a szponzor ragaszkodik hozzám, Jászapátiban egy nagyon sikeres hároméves időszakot dolgoztunk együtt. 90 mérkőzésen 6-szor kaptunk ki, nyertünk megyei bajnokságot, NB III-as bajnokságot, NB II-ben pedig negyedikek lettünk. Én is azt szeretném, hogy velem kerüljön újra NB II-be az Eger.

EgriSzín: Van ennek akadálya? A csapat jól teljesít, a nézők is mellette állnak…

László István: Egy-egy rosszul sikerült mérkőzés után sokan támadnak engem. Néha ettől egy kicsit elfáradok, rosszul esnek ezek a dolgok, de hangsúlyozom, ha az URFA Kft. és a város továbbra is így mellettünk áll, akkor Egerben rövid időn belül örülhetnek a szurkolók az NB II-nek. Sok munka kell ahhoz, hogy egy két évig egyáltalán nem működő felnőtt labdarúgást visszavinni a másodosztályú, ha úgy tetszik profi körülmények közé.

EgriSzín: Akkor még egyszer… László Istvánnal az élen?

László István: Igen, bevallom szeretném, ha közösen kerülnénk fel NB II-be, és akkor egy nagyon komoly eredmény után köszönném meg ezt a lehetőséget amit kaptam. Ami eléggé megvisel, hogy sokan az ismeretlenségbe burkolózva internetes fórumokon keresztül, nem pedig szemtől-szemben mondják meg a véleményüket. Bárki aki úgy gondolja, hogy segítene bármiben a csapatnak mindenkit szeretettel látunk. Akár szakmailag, akár anyagilag, de elég ha csak azt mondja: hajrá! Vannak akik csak akkor találnak meg minket, ha valami rosszul sikerült.

EgriSzín: Van egy csoport, amelynek tagjai viszont mindig ott vannak. Ők ugyebár üde színfoltként az Agria Ultras, akik rendre végigéneklik a meccseket. Nyilván a játékosoknak is ad ez valami pluszt…

László István: Ez a sportág erről szól. Egy üres színházban más játszani, mint vastapssal befejezni egy előadást. Mi is így vagyunk ezzel, annál nincs csodálatosabb érzés, mint a szurkolóknak örömet okozni. A megjelenésük teljesen megváltoztatta a csapat hozzáállását, a játékosok már a szemükkel keresik őket, ha kimennek az öltözőből, folyamatosan tartjuk velük a kapcsolatot. Nyáron szeretnénk egy úgynevezett „baráti kört” megalakítani, amely állhatna egy idősebb generációból is. Ők nem biztos, hogy hangosan énekelve néznék a meccseket, de meccsek után meg lehetne velük beszélni az észrevételeiket, kicsit visszahozni a régebbi hangulatot.

EgriSzín: Valamit el lehet már árulni a tervezett igazolásokról?

László István: Van még egy forduló, úgyhogy ez még talán nem időszerű. Lement 12 mérkőzés, ez alapján van elképzelésünk arra, hogy milyen lesz a keret. Az biztos, hogy a tavalyihoz hasonló mozgás - amikor szinte az egész csapat kicserélődött –nem várható. Három-négy posztra igazolhatunk és versenyben kell lennünk a másodosztályba kerülésért.

EgriSzín: Hogy állnak a tárgyalások a Puskás Ferenc Akadémiával?

László István: Ha minden igaz, akkor 8-án aláírjuk a megállapodást a felcsúti akadémiával. Ez egy óriási lépés lehet abból a szempontból, hogy az utánpótlásunk folyamatosan felügyelet alatt dolgozhat. Minden ügyes fiú megkaphatja a lehetőséget, hogy megnézze milyen is az akadémiai élet. Ha pedig mégsem alakul úgy a karrierje, akkor jöjjön ide vissza, járjon a főiskolára, játsszon a mi csapatunkban. Egy ilyen kisebb klubnak az a dolga, hogy minél több gyereket kineveljen. Erre Horváth Tamás és a stáb a garancia, megvannak a feltételek. Ha majd egyszer látjuk őket televízióban, korosztályos válogatottakban, NB I-ben vagy akár a nagyválogatottban, akkor büszkék lehetünk rájuk.