A Kovács András Ferenc munkásságát, gondolatvilágát elemző tanácskozás megnyitóján Szentesi Zsolt az EKF Magyar Irodalomtudományi tanszékének vezetője kitért a főiskola irodalmi művészeti rendezvényeire, melyek a diszciplináris képzés fejlesztését szolgálják. Ilyen esemény a jelenlegi konferencia is, mely lépcső a célok elérésében.
Dr. Ködöböcz Gábor irodalomtörténész, főiskolai docens emlékezetes találkozásairól is beszélt laudációjában. A kilencvenes években nagyon intenzív művészeti irodalmi életnek köszönhetően a főiskolán üdvözölhették Kovács András Ferencet.
Ködöböcz előadásában a Kossuth-díja költő munkái kapcsán kiemelte a nyelv fontosságát, mindent meghatározó szerepét. A nyelv jelentősége vitathatatlan, mert nem létezhetnek költők a nyelvi lét korlátlan lehetőségein kívül. Mindebből következik, hogy a költészet cselekvés, hiszen látni, élni, gondolkodni, érezni vagyis élni segít a költő.
Dr. Kusper Judit, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék adjunktusa „csak játékból vagy semmiből" címmel tartott előadásában  a gyerekversek nem könnyen körülírható jelenségét faggatta, néhány konkrét vers elemzésével.
Arra a kérdésre is megpróbált választ adni, hogy hol található, egyáltalán létezhet-e a művekben felbukkanó gyermekhang. Vajon a nyelv igazolja-e az akár a nyelvre épülő test nélküli szubjektum létezését. Az én transzformációi a hang és a nyelv alkotta szubjektum, amelyhez a versben, vagy rajzban kapcsolható ház, mint az „én” otthona.
A részleges elmúlás, a mindig megújuló születés motívuma példája a Kínai dallam, amelyben az ember és fa lényege nem válik ketté, az önmaga folytatását jelentő egység, az öröklétet hangsúlyozó dallam. Dallammal és tintával így ír, az előszeretettel elemzett költő.