Olvasónktól: Kinek ártott?
2010.05.25.00:00
Sétálok az Érsekkertben, gondolom, megnézem a Múzsák ligetét, hogyan fejlődnek az elültetett fák. Első gondolatom: szépek, gondozottak. A tulipánfák virágban, a többi szépen zöldell.
Első gondolatom: szépek, gondozottak. A tulipánfák virágban, a többi szépen zöldell. Nézegetem, melyiket ki ültette. Esterházy, Faludy, Lukács. De, nicsak! Itt egy fa, letördelt, levágott ágakkal, csak csonkok meredezek a vékony törzsön. Korniss Mihály, olvasom a táblán. Kortárs magyar író, jó könyvek és sikeres színművek szerzője.
Rontó, ártó kezek nyomát viseli a kis fa. Milyen gonosz lélek az, aki egy gyönge fán, egy mindnyájunknak kedves ezüstlevelű hárson áll bosszút!
Gondolom, az író származása nem tetszett neki, de egyúttal műveletlenségét is elárulta, mert ha jól ismerné a magyar irodalmat, még több fát is megrongálhatott volna! Mondom, magyar irodalmat! És a magyaron van a hangsúly!
Rontó, ártó kezek nyomát viseli a kis fa. Milyen gonosz lélek az, aki egy gyönge fán, egy mindnyájunknak kedves ezüstlevelű hárson áll bosszút!
Gondolom, az író származása nem tetszett neki, de egyúttal műveletlenségét is elárulta, mert ha jól ismerné a magyar irodalmat, még több fát is megrongálhatott volna! Mondom, magyar irodalmat! És a magyaron van a hangsúly!
Lám milyen messzire lehet jutni, ha néhány feltételezést ténynek tekintünk. Ez alól a cikk szerzője sem kivétel.
Wass Albert fája biztosan nincs letördelve.
Szomorú szivvel nézem a megtépett levelü fát.
Milyen ember,aki ilyen cselekedetre képes?
Lelketlen,semmi ember.
Köszönet S.Alice-nak az irásért és fotóért.
Kedves kis fa! remélem, túléled ezt a brutalitást!
Köszönöm, hogy felidézte Benedek Elek szép versét. A kis fa bántalmazása is fájt nekem, de legalább annyira fáj, hogy úgy tudnak gyűlölni egy magyar írót, hogy az általa ültetett fán töltik ki mérgüket. És legalább annyira fáj, hogy vannak honfitársaink, akik ilyen mélyre süllyedtek.
Sajnos S. Alice sorait és Benedek Elek csodálatos verssorait egészen biztos, hogy pont az/azok a barbár, vandál személyek nem olvassák majd, akiket illet, hogy talán utólag, ha mást nem egy kis lelkiismeret furdalást okozna nekik!
"Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Gyengéden nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed
Hagyd annak ami, épnek, szépnek --
Szeresd a fát !
Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve,
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl rája --
Ne bántsd a fát !
Édes gyümölcsét várva várod
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad
S te bánkódnál majd -- késő bánat --
Ne bántsd a fát!
Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba,
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztene téged --
Szeresd a fát!
Falombok közt, viharba’, vészbe’,
Lám meg sem ring a madárka fészke;
Fáradt ha vagy leülsz alája,
S elszenderít madár danája –
Ne bántsd a fát!
Mind, akik ásóval ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének:
Ásóval is költők valának,
Szép, lombos fákról álmodának –
Szeresd a fát!"