Bukta performansz az V. kerületben
Szabadtéri rendezvénnyel ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját a MissionArt Galéria május 21-én, pénteken este. A Falk Miksa utca árnyas fái és a barátságos lakók házai között felállított szabadtéri színpadon, a kissé megcsúszott program első műsorszámaként az egykori Bront együttes tagjaiból verbuválódott miskolci Kisavas zenekar melegítette fel a művészetkedvelők, rokonok, barátok, egykori zenekartagok megfáradt lelkét, akiket az ismerősök forró ölelései mellett az igényesség szellemében villányi bor és libazsíros kenyér várt.
A pénteken visszatért tavaszt a művészet is élvezhette. Nyilván a kellemes időjárás is közrejátszott az olyan produkció létrehozásában, mint a Váci Mihály szavalókör, amely a Hanoiban elhunyt mester hajdani, az úttörőmozgalmakat szenvedéllyel megihlető művét, a KISZ-es időkben ronggyá koptatott, „Még nem elég!” című versét dolgozta fel ultra-normális változatban. A MŰÚT irodalmi környezet költőinek és íróinak férfikórusa az elektronikus szavalás, a dj szakszerűség és a rap kéretlen keveredésében, valamint két négylábú egymásra találásában nyerte el végső be- és kiteljesülését, aminek következménye jó esetben a szaporább szívritmus lett.
A folytatás némileg megnyugtatóbb volt, de mindenesetre a változatosságot erősítette. Ujj Zsuzsi hosszún idő után most lép fel újra a billentyűs Takano Kaori kisasszonnyal. A sanszon, a lilahagyma és a rozé finom keveréke különös eklektikával ajándékozta meg a rég nem látott ismerősök műélvezetét, az évfordulóra rendezett Bukta Imre, efZámbó István, feLugossy László és Wahorn András tárlatának feldolgozását.
Az április 24-én nyílt tárlaton a valaha Szentendre nagy művészi gyűjtőhelyen élt alkotók munkái láthatók, amelyek a művészek legkorábbi és legújabb korszakaiból valók.
Az érdekesség, hogy a Szentendréről indult alkotók ma meglehetősen eltávolodtak a kiindulóponttól, feLugossy Laca Sárospatakon él, Bukta Imre és Wahorn András a művészfaluvá fejlődött Mezőszemerén.
Az est további részében a performansz legjelentősebb hazai képviselőinek egyike, az elegánsan öltözött Bukta Imre, az egri Eszterházy Károly FőiskolaVizuális Művészeti Tanszék tanára az önfeledt gyerekkorhoz való viszonyunkat elemezte bemutatójában. A színpad elé begörgetett fatönkre állva pöttyös labdával játszadozó öregúr partnerével a régi ballagási dal hangjaira idézte meg az elveszett ifjúság érzetét groteszk módon, s a pöttyös labda néha a közönséget is célba vette. A sors elgurult játékszere bárkit eltalálhat, és ehhez a könyörtelen gesztushoz sűrű szövetű zene is társult, méghozzá a Munkácsy Mihály extrád zenekar jóvoltából, amelyet nem kisebb nevek alkotnak, mint efZámbó István, Gaál József, feLugossy László, Kopasz Tamás, Wahorn András és Szurcsik József, aki szintén az EKF tanára. Egy különösen feszült jam session tanúi lehettek az önmagukat sem kímélő kalandvágyók. Az igencsak hosszúra nyúlt produkció megpróbáltatásait élvezve senki nem gondolta, hogy még nem elég. A végén sör is került a korsóba, még a kombinón is egész jó zsánerkép kerekedett a hangulatból.
