Mindemellett viszont több olyan juttatásban nem részesülhetnek, amiben államis társaik igen. Márpedig nekik a 150 ezer forintos költségtérítés, és az egyéb befizetendő tételek mellett valószínűleg nagyon jól jönne az a néhány ezer forintnyi támogatás, ne adj isten tanulmányi ösztöndíj, amit a többiek minden további nélkül megkapnak. „Igazságtalannak tartom az egészet, ugyanis mindenki szeretné, ha továbbtanulhatna a gyereke, ezért sokan erőn felül is vállalják a költségtérítést. Sokszor úgy könyvelik el a családokat, hogy ha ezt kifizették, akkor mást is ki tudnak, nem kell őket támogatni, pedig ez nem így van” – mondja Dénes Tünde, kommunikáció és médiatudomány szakos, költségtérítéses hallgató.
Persze ott lebeg a szemük előtt a lehetőség, hogy ha jól tanulnak, esetleg átkerülhetnek államilag támogatott képzésre. De ez valóban így van? Az említett szabályzatban világosan le van írva, hogy milyen feltételeket kell a hallgatóknak teljesíteniük az átsoroláshoz, ahogy az is, hogy mindennek ellenére sem biztos, hogy átkerülhetnek: „Ha az államilag támogatott hallgatói létszámkeretre felvett hallgatónak a tanulmányai befejezése előtt megszűnik a hallgatói jogviszonya, illetve egyéb okból tanulmányait költségtérítéses képzésben folytatja tovább, helyére – ilyen irányú kérelem esetén – a főiskolán költségtérítéses formában tanulmányokat folytató kiemelkedő tanulmányi teljesítményű hallgató léphet”. Magyarul, ha egy hallgató meg is felel minden kritériumnak, még akkor sem biztos, hogy az államisok táborát erősítheti. Erre akkor van lehetősége, ha megüresedett egy hely, vagyis a költségtérítéses hallgatók kénytelenek abban reménykedni, hogy valaki otthagyja a főiskolát, átkerül költségtérítéses képzésre vagy esetleg eltanácsolják a főiskoláról. Ha ez nem történik meg, akkor tanulhat bármilyen keményen, nem fogják átsorolni. „Ez nem csak az Eszterházy Károly Főiskolán van így, törvényben van szabályozva, hogy egy adott szakra hány embert vehetnek fel államilag támogatott képzésre. A felvételizők számának és tanulmányai eredményeiknek függvényében állapítják meg a felvételi ponthatárokat. Innentől kezdve csak akkor kerülhet át valaki az államilag finanszírozottak sorába, ha megüresedik egy hely.” – tudtuk meg Kovács Tündétől, a Tanulmányi és Információs Központ Gazdaság- és Társadalomtudományi csoportjának vezetőjétől.
A költségtérítésesek esetében ráadásul még az ösztöndíj sem jelent motivációt, ugyanis ők nem jogosultak sem tanulmányi, sem köztársasági ösztöndíjra. Ezen felül a szabályzat szerint nem kaphatnak sem alaptámogatást, sem rendszeres vagy rendkívüli szociális ösztöndíjat sem – aki ki tudja fizetni a költségtérítést, az elvileg nincs rászorulva ilyesmire. De arra nem gondol senki, hogy egyes hallgatók családjainak esetleg igen nagy teher összeszedni azt a félévente 150 ezer forintot? „A szociális támogatásban szerintem pláne nem szabadna különbséget tenni, aki megérdemli, az kapja meg függetlenül attól, hogy milyen finanszírozású képzésben vesz részt. Sok esetben a családokban több gyerek is van, akiknek a taníttatását szintén finanszírozni kell. Nálunk például többen fogtak össze a családból azért, hogy a költségtérítés befizetésén túl ki tudjam fizetni az albérletet, legyen miből élnem, amikor Egerben vagyok, és a testvéreim oktatását is fedezni tudjuk” – meséli Dénes Tünde.
Ráadásul jó néhány olyan dolog van, ami az államisoknak ingyenes, de a költségtérítéseseknek nem: minden félévben beiratkozási díj, első beiratkozáskor a leckekönyv megvétele, drágább a kollégium díja és még a diploma kiállításáért is fizetniük kell. Ebben sem egyedülálló az EKF, a probléma rengeteg hallgatót érint egész Magyarországon. „Az, hogy a költségtérítésen felül még ezekért is fizetni kell, teljesen érthetetlen számomra. Elég büntetés nekünk ez a 150 ezer félévente, nem kellene még ezt-azt rátenni” – véli Dénes Tünde. Pozitívum, hogy nálunk legalább kapnak kollégiumi elhelyezést a költségesek is, sok intézményben ugyanis ez kizáró ok. Igaz, nekik drágább a kollégium – éppen annyival, hogy azért a pénzért már albérletben is lakhatnak, tehát nem sokat segít nekik. De a szándék értékelendő.
Az anyagi problémákra megoldást jelenthet a diákhitel. Sokan igénybe is veszik, azonban olyanok is vannak, akik nem merik vállalni. Számos hallgatót megijeszt az a gondolat, hogy eleve adóssággal kezdik a „nagybetűs” életet, és rengeteg szülő félti a gyerekét ettől. Tünde családja sem mert belevágni: „A diákhiteltől tartottunk, a szüleim nem akarták, hogy a főiskola után eleve hátránnyal kezdjem az életemet”.
A Budapesti Gazdasági Főiskolán találtak valamilyen megoldást a tandíjfizetés megkönnyítésére: „Nálunk a költségeseknek lehet pályázni különböző iskolai munkákra, például könyvtáros segéd vagy tanszéki adminisztrátor segéd. Ezzel igyekeznek megkönnyíteni számukra a fizetést” – nyilatkozta Szajbély Dénes, a BGF másodéves hallgatója. Nálunk ilyen lehetőségek nincsenek, de a szabályzat kitér bizonyos kedvezményekre, melyeket a költségtérítésesek igénybe vehetnek kérelem alapján: „A hallgató szociális alapon a térítési díj fizetési kötelezettsége esetén részesülhet részletfizetési kedvezményben vagy engedélyezhető részére a fizetési kötelezettség halasztása.” Az azonban nem derül ki, hogy ehhez milyen feltételeknek kell teljesülnie.
Felmerülhet a kérdés, hogy vajon mennyire ösztönzik ezek a tények a hallgatókat arra, hogy jól teljesítsenek – átsorolásra elenyésző az esély, ösztöndíjakra pedig nem jogosultak. „Nem ösztönöznek ezekkel a feltételekkel egyáltalán, sőt úgy van vele az ember, hogy reménytelen, hogy átkerüljek államira, ösztöndíjat nem kapok, akkor minek hajtsak? Imádkozzak, hogy valaki gyengén teljesítsen, és költséges képzésre kerüljön?” – teszi fel a kérdést Dénes Tünde. Kovács Tünde szerint azonban még így is van miért küzdeni a jó jegyekért: „Mikor a hallgatók végeznek, az oklevélen rajta lesz, hogy hogyan teljesítettek a főiskolán az itt töltött évek alatt. Ha másért nem is, ezért érdemes jól tanulni”.
Hogy mi az oka annak, hogy a költségtérítéses képzésben részt vevő hallgatóktól megvonják ezeket a juttatásokat, nem lehet tudni. A reakciókból ítélve viszont az egyértelmű, hogy ez nem arat osztatlan sikert a főiskola tanulóinak körében. Sajnos, azonban nincs más választásuk, le kell nyelniük ezt a békát. Reménykedhetnek abban, hogy egy államis társukat átsorolják, vagy valamiért megszűnik a hallgatói jogviszonya, esetleg tanulhatnak azért, hogy szebb eredmény szerepelhessen az oklevelükön.