Ki játszott ilyet?
A „Játékhagyomány és játékdivat” című időszaki kiállítás a Heves megye hagyományos népi játékainak bemutatása mellett végigköveti a polgári gyermekjátékok történetét a 19. század végi, 20. század eleji daraboktól az Állami áruház időszakán át egészen az 1970-es évekig.
A természetes anyagokból, kézimunkával előállított, hagyományt őrző korabeli népi játékok abba a korba visznek, amikor a gyerekek játékaik segítségével utánozták szüleiket, a felnőtteket, és sokszor egymást is. A játékban benne voltak a felnőttek eszközei, szokásai, műveltsége, az ünnepek szertartásai, melyek a sokszor nagy gonddal, művészi munkával megalkotott gyermekjátékokban élnek tovább.
Heves megye hagyományos népi játékainak bemutatásakor a Bükkalja és Mátra- vidék fakitermeléssel, járomfaragással, mészégetéssel, fuvarozással, állattartással, földműveléssel foglalkozó felnőttek mesterségének átadását, a munkára nevelés mozzanatait örökítik meg a mesterségekre utaló fiús gyermekjátékok. A lányok játéka az ölbevehető gyermek mellett a vásárok, búcsúk színes figurái, mézeskalácsok.
A korból származó szellemi anyag is gazdag a fizikai mellett, a népszokás és a játék kapcsolata jelenik meg a tárlaton, hangsúlyozta Császi Irén muzeológus a gyűjtemény bemutatóján.
A kiállítás második nagy egysége páratlanul gazdag játékkínálatával divattörténeti összefoglalást is ad babák, finom kelmék, s a kor divatos öltözetek kínálatából. A szecesszió hangulatát idézik a babaruhák, a miniatűr szalonbútorok, porcelán étkészletek, az építőjátékok, vasút-és autómodellek, a kor technikai vívmányainak apró változatai a korszak valós világát tükrözik.
Az anyagban jól megfigyelhető a városi kultúrába való átmenet. A 19. század végétől már a gyáripar diktálja a játékdivatot, aminek szép példái, a babák, miniatűr enteriőrök.
