- Hogyan készült a könyv, amelyet a 20 éves évfordulótokra adtatok ki?

- Zoltán János rock szakíró írta, akit körülbelül 27 éve ismerek. Többéves kutatómunka előzte meg az egészet. El kellett hozzá menni mindenkinek külön-külön, felvette a beszélgetést, leírta mindenkinek a történetét. Felkeresett olyan embereket is, akik a színpadon vagy azon kívül kapcsolatba kerültek a zenekarral. És a végére mindez egy ilyen vastag könyvvé állt össze. Azt gondolom, a koncertre járó emberek megtudhatnak belőle olyan dolgokat, amikre egyébként nem lett volna lehetőségük másképp. És mi is megtudtunk olyan dolgokat egymásról, amiket nem is gondoltunk volt.

- Milyen volt a jubileumi koncert?

- Az Arénában tizenkét-tizenötezer ember volt jelen. Ilyen helyen ritkán játszik ekkora tömeg előtt az ember, hiszen az Aréna mégis nagy befogadóképességű. A zenekar, illetve a közönség is, ha bemegy oda, teljesen más állapotba kerül, mint egy kisebb koncerten. Egy ilyen főiskolai közönség előtt is a maximumot próbáljuk nyújtani, de ott azért mégis másabb volt. Mind a vizualitás, a látvány, a technika tekintetében. És ott 20 évnek a dalait nem másfél órában kellett összerakni, hanem legalább kettő órában. Az arányt is nagyon el kellett találni, hogy már ne legyen unalmas, de még ne legyen túl rövid sem.

- Van személyes kedvenced a húsz év terméséből?

- Ez mindig változik. Ahogy csinálunk egy lemezt, azt elkezdem hallgatni, ugyanis még mielőtt a boltokba kerülne, mi már hallgatjuk maguknak, és ez fokozottan hat rám. Minden egyes hangját átpörgetem. Tehát mindig az aktuálisról tetszik valami. De mindenevő vagyok. Én egy számot nem egészben nézek, hanem globálisan, egy koncerttel együtt. Ha a koncert végén nem érzem, hogy jó volt, és az egész nem működött együtt, akkor teljesen mindegy, hogy játszottuk-e azokat a számokat, amelyeket szeretek, vagy nem.

- Mitől függ az, hogy egy dal működjön a koncerten?

- Hiába jó egy dal önmagában. Ha a környezetében nem jó számok vannak előtte és utána, akkor el fog sikkadni. Fontos, hogy milyen környezetbe kerül, hány gyors nóta után jön egy lassabb, és az pont ott megtalálja a helyét, és az se mindegy, hogy milyen hangnemben van. Ez egy nagyon összetett dolog.

- Mi a zenekar sikerének a titka?

- A siker titkát nem tudom elmondani. Ha el tudnám mondani, akkor már csináltam volna egy másik ilyen zenekart, akik most játszanának valahol máshol, én meg itt keresném a pénzem. Azt gondolom, hogy ez egy hosszú és összetett folyamat. Véletlenek, összetalálkozások, súrlódási pontok elkerülése. Mint egy autóban az összes fogaskerék, vagy alkatrészek, amelyek benne vannak, és jól kopnak össze. És akkor az az autó jól működik, olyan csendesen és szépen.

- Mennyire lehet ennyi év után szétválasztani a magánéletet a zenekartól? Hogy függ ez össze nálatok?

- Magánéletileg minden összeköthető a Republic- kal. Ebben a formában már nincs magánélet, illetve nagyon kevés. Olyanfajta magánéleti dolgokat nem lehet csinálni, ami bizonyos szinten ne érintené a többieket. Ha holnap kiállnék a Lánchídra, és félmeztelenül ordibálnék, akkor ki jönne az xy televízió és nem azt mondaná, hogy egy őrült ember, akit Boros Csabának hívnak, és ordít a Lánchídon, hanem hogy a Republic együttes basszusgitárosa. És ez teljes mértékben rájuk is hatna. Gyakorlatilag nagyon nehéz a magánszférát és a közös érdekeket külön választani.

- Hogyan születik meg egy számotok?

- Négyen írjuk a számokat. Attilán, a doboson kívül mindenki ír dalokat otthon. Van, aki diktafonra veszi fel először. Zolinak (Tóth Zoltán) van otthon stúdiója, nála szoktuk felvenni a lemezeket. A szövegeket főként Cipő és Zoli írják. Gyakorlatban megírsz egy dalt, és azt felénekled akusztikus gitárral. Előbb mindenképpen a zenének kell születnie. Ha ezt fordítva csinálják, és sokan esküsznek rá, hogy ez is működik, szerintem ez már afféle megerőszakolás. Olyan, mintha egy kis kesztyűbe mindenképp bele akarod tenni a kezedet. Az nem az igazi, ott valami nem stimmel, mert azt kézre kell szabni.

- Mi ad számodra ihletet?

- Sok minden inspirálhat. Az is, ha találok egy jó menetet a gitáron. Elkezdek játszani a gitáron, és akkor már jön is a következő dallam. Előfordult, hogy megírtam másodszor a Go west című számot. Mondtam a többieknek, hogy ez mennyire jó, de valahonnan olyan ismerős. Mire közölték velem, hogy ez a Go west. De szerintem kimondottan vannak olyan harmóniák, amiket az ember hall, amire megszülethet egy új szám. Ez kialakul magában, kicsit csiszolni kell, mint mikor a tenger mossa a köveket. Olyan is volt már, hogy félálomban jutott eszembe egy dallam, és akkor gyorsan felkaptam egy hangszert, majd felvettem a zenét. Ugyanis ez lehet, hogy egy olyan megismételhetetlen pillanat, amely soha többé nem jut eszedbe. Aztán erre jönnek a nálam okosabb emberek, akik megírnak rá egy szöveget. Egy évben egyszer, én is megírok egy szöveget, amit általában el is éneklek

- Úgy tudom, az új albumra te is írtál egy számot.

- Igen, egy szöveget írtam. De sokat kínlódtam vele. Nagyon amatőr szövegíró vagyok, nekem kell valamiféle hatás. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy egy negatív élmény hatására könnyebben jönnek a sorok. Szerelemből, szenvedésből könnyebb írni, és most éppen semmi bajom nem volt. Egyszer csak láttam egy filmet, a dalnak is az a címe, a Képletről van szó. Hallgatgattuk a felvételeket a fiammal a kocsiban, és ő jegyezte meg, hogy ez olyan, mint amikor a filmek végén le szokott menni egy szám.

- Nemrég voltatok fellépni New Yorkban.

- Múlt hét pénteken jöttünk haza New Yorkból, ott játszottunk kint három koncertet magyaroknak. Nagy élmény volt, hogy az otthontól messze ugyanígy éneklik a dalokat. Mi játszunk határon túli magyaroknak Felvidéken, a Vajdaságban, Erdélyben. Ők még az európai régióba tartoznak, az országon kívülre ragadtak. Sokan sztereotip az ’56-osokra gondolnak, pedig nem. Olyan fiatalokról van szó, akik két éve, féléve mentek ki. A mai magyar gazdaság elvándorolt tagjai, akik nem tudták megtalálni a helyüket. Már hallottak Republicot itthon is. Nekünk mi voltunk ott a csoda. Fontos összekötő kapcsot jelentettünk, nekik Magyarország még mindig Magyarország, és hiába vannak sokkal messzebb. Érdekes élmény volt, sok tanulságot le lehet ebből mérni. De nekem még mindig sokkal jobban tetszik Budapest, mint New York.