A NATO-népszavazás a magyar demokrácia harmadik országos népszavazása volt 1997-ben. Az Országgyűlés kezdeményezésére arról kellett dönteni, hogy belépjen-e Magyarország az 1949-ben alapított katonai-politikai szövetségbe. A szavazók 85 százaléka a csatlakozás mellett döntött. A kezdeti nehézségekről, a csatlakozás folyamatáról és a stratégiai koncepcióról Sáringer Zoltánt az Eszterházy Károly Főiskolán végzett nemzetközi ügyek szakértőjét kérdeztük.

Radar: Az immár 11 éves Nato tagságunkban sikerült-e Magyarország kezdeti nehézségeit felszámolni?
Sáringer Zoltán: Amikor csatlakoztunk a NATO-hoz sokan nem gondolták azt, hogy valóban nem arról van szó, hogy felhúzzuk a kék zászlót és onnantól tagok vagyunk. Nagyon hosszú utat tettünk meg, el kell mondani, hogy hazánk már aktív szerepet játszott a csatlakozás előtt is bizonyos műveletekben. Például az IFOR műveleteknél Magyarországon települtek külföldi katonák. A csatlakozás óta a Honvédség 120 ezres tömeghadseregét létszámában és felszerelésében is jelentősen csökkentették. Azt hiszem, hogy Magyarország jó úton van afelé, hogy képes legyen azokat a feladatokat vállalni, ami rá hárul. Persze nagyon lényeges, hogy megtaláljuk helyünket a NATO rendszerében, hiszen egyáltalán nem készülhetünk arra, hogy ugyanolyan képességekkel rendelkezzünk, mint egy nálunk gazdagabb ország hadserege.
Radar: Hogyan áll, mire lehet számítani a NATO új stratégiai koncepciójától?
Sáringer Zoltán: Ez egy olyan alapdokumentum, melyben a NATO megfogalmazza küldetését, rendeltetését. A legutolsó stratégiai koncepció, amit annak is hívtak, azt 1999-ben fogadták el Washingtonban. Ha átgondoljuk, hogy azóta mennyi minden történt, akkor rájöhetünk, hogy időszerű és fontos az, hogy áttekintsék. A világ jelentősen megváltozott, teljesen más feladatok hárulnak már a tagországokra. Említhetném a terror elleni háborút, a kalózkodást, de egyéb olyan kérdések is felmerülnek például, hogy a washingtoni szerződés 5. cikkelye értelmében, amennyiben egy tagországot támadás ér, azt minden tagország elleni támadásnak veszik. Amikor ezt megfogalmazták, akkor a hidegháború egyik korszakát éltük, most viszont felmerül a kérdés, hogy például egy ország számítógépes rendszere elleni támadás is ennek minősül-e. Nagyon sok szempontból fontos tehát, hogy aktualizálják a stratégiai koncepciót. Első ízben történik az, hogy rendkívül nyitott transzparens módon igyekeznek fogalmazni az ezzel kapcsolatos kérdésekben, hogy minél inkább betekintést engedjenek az egyes NATO országok állampolgárainak abba, hogy a NATO hogyan határozza meg magát, milyen feladatokra készül a jövőben. Néhány hete járt Magyarországon a stratégiai koncepciót előkészítő ún. Bölcsek Tanácsának egy delegációja és egyeztetett a magyar külügyminisztérium szakértőivel.
Radar: Mit kell hangsúlyozni hazánknak a koncepció átformálásakor?
Sáringer Zoltán: Magyarországnak ugyanannyi beleszólása van, mint bármely más tagországnak. Hangsúlyozni kell a Nyugat-Balkáni helyzet rendezését, fontos, hogy a NATO fenntartsa a nyitott ajtók politikáját. Talán nem is kell nagyon hangosan felemelnünk a szavunkat, úgy tűnik a stratégiai koncepció Magyarország szempontjából is jó lesz.

2011 január 1-étől Magyarország viszi majd az Európai Unió Tanácsának 6 havonta rotáló soros elnökségét. Trióelnökségről van szó, ami azt jelenti, hogy három egymást követő tagállamnak közös programot kell kialakítani, hogy biztosítsák az ügyek folyamatosságát. Ez esetünkben a spanyol-belga-magyar trióelnökséget jelenti. Az elnökség teendőiről és feladatairól Guszmann Gergely az EKF politológia tanszékének oktatója számolt be.

Guszmann Gergely: Az elnökség teendői elsősorban ügyvezetői és reprezentációs feladatok. Az elnökség feladata, hogy összehívja az Európai Unió Tanácsa és az Európai Tanács, valamint ezek előkészítő bizottságainak üléseit. Elő kell készíteni a napirendeket, betölteni a levezető elnök szerepét, valamint elő kell készítenie az éppen aktuális munkaanyagokat. Feladata továbbá, hogy képviselje a Tanácsot az Unió más intézményeiben, mint például az Európai Bizottság, vagy az Európai Parlament. Feladata még, hogy képviselje az uniót, annak nemzetközi kapcsolataiban.
Radar: Milyen követelményeknek kell megfelelnie Magyarországnak az EU-ban?
Guszmann Gergely: A legfontosabb, hogy zökkenőmentesen le tudja vezetni a csúcstalálkozókat és a különféle üléseket. A programpontok a balkáni EU bővítés, melynél főleg Horvátországról lesz szó, az európai szociális politika, a versenyképesség fejlesztése, illetve ami talán különösen nagy terhet róhat erre az ülésre, az a költségvetési keret megtárgyalása. A 2014-2020-as költségvetés pontosan erre az időszakra esik.
Radar: Hogyan halad a felkészülés a soros elnökségre?
Guszmann Gergely: Az elnökségi felkészülési faladatokat egyrészt a külügyminisztérium, másrészt az EU mellett működő állandó képviselet látja el. Jelen állás szerint az elnöki stáb 700 főből fog állni, melyből eddig 654 főt jelöltek ki. Az ő felkészítésük 2008 novemberében kezdődött el, amely egyrészt egy nyelvi felkészítést takar, plusz még egy kompetenciaképzést, tárgyalástechnikát. Fel kell készülniük arra, hogy az elnökségi munkacsoportban zajló kérdéseknél ne jöjjenek zavarba. Nemrég jártam Brüsszelben, ahol az állandó képviseleten elhangzott, hogy a felkészülés a menetrendnek megfelelően zajlik, s úgy gondolják hogy hazánk teljesíteni fogja a feltételeket.

A Visegrádi Együttműködés a visegrádi négyek, vagyis Csehország, Lengyelország, Magyarország és  Szlovákia regionális szervezete. Amikor Václav Havel köztársasági elnök 1990 februárjában Pozsonyban fölvetette először a 4 posztkommunista közép európai állam társulását akkor elsődlegesen az volt az elképzelés, hogy ezek az államok az átmenet időszakában próbálják meg a lépéseket koordinálni a  Varsói Szerződés a KGST fölszámolása tekintetében, és mindazok a tapasztalatok, amelyekkel ezek az  államok rendelkeztek a SZU-ról, a Nyugat Európai államokkal való kapcsolatok tekintetében, azokat közösen próbálják  alkalmazni. Az együttműködés fontosságáról és az azóta történt változásokról Szarka László történész nyilatkozott.

Szarka László: Az integráció került előtérbe, az EU-, NATO-tagság elérése, kétségkívül olyan cél volt, amelyben az együttműködés fontossá vált. Csehszlovákia kettéválását követően azonban a két utódállam többrendbeli fenntartását jelezte az együttműködéssel szemben. Főként Václav Klaus volt az, aki úgy gondolta, hogy Csehország számára a kelet európai térséggel való együttműködés nem előnyös az integrációs folyamatban. Vladimír Mečiar szlovák miniszterelnök nagy erőket mozgósított annak érdekében, hogy a Visegrádi együttműködés intézményesüljön, Szlovákia érdekeit szolgálja. Egy 1997-98-ig tartó krízis után tértek vissza, és akkor már az elképzelésekben alapvetően az integrációs folyamatban való együttműködés szerepelt. Az addig természetes fejlődést ez a kényszerszünet – tehát, hogy a visegrádi államok mindig újabb és újabb kihívásokra reagáltak - elakasztotta, és azóta is van a Visegrádi Alapítványnak sok sikeres dimenziója, alapvetően mégis a tagállamok közötti zavar jellemző ( főleg szlovák-magyar). Újabban sokszor felmerül, hogy Visegrád fejlődésének egyik akadálya, hogy nincsenek bene olyan természetesnek tűnő partnerek, mint Ausztria vagy Szlovénia. Most érezhetően a tagállamok úgy látják, hogy az eddigi keretek elégségesek és alapvetően új tartalmi elemek bevonása szükséges.
Radar: Miért olyan fontos magyar külpolitikában a szomszédságpolitika?
Szarka László: Európában általában a közepes és kis államok térségi kapcsolatrendszere teszi alkalmassá az egyes tagállamokat arra, hogy a kontinensen saját erejüknél nagyobb szerepekben részt vállaljanak. Gondolok itt a Benelux vagy Skandináv együttműködésre. Ezeknek a kapcsolatrendszereknek megvan az az előnyük, hogy a közvetlen szomszédságban közös fejlesztések, politikai elképzelések valósíthatók meg, másrészt pedig a térség egészét képviselhetik egy nagyobb közösségben. Magyarország szomszédságpolitikájára elsődlegesen az nyomja rá bélyegét, hogy szomszédos országainkban nagyszámú magyar kisebbség él.
Radar: Sokszor esik szó a magyar-szlovák viszony alakulásáról. A nyílt konfliktus megelőzésén túl miben várható elmozdulás a közeljöőben?
Szarka László: Van egyfajta európai nyomás, amely mindkét államra nehezedik, hogy az unió tagállamaiként ez a két ország lehetőség szerint minél gyorsabban egy pragmatikus együttműködés irányába forduljon. Ez kikényszerítheti a két kormánytól, hogy keressék ennek lehetőségét. Ebben őszintén lehet reménykedni. A másik megfontolás, ami elrugaszkodás lehetőségét sejteti, az főként a határ menti együttműködésben eddig is viszonylag sikeres lépéseknek a folytatása.

kép Fotó: Egri Szín