Ez az, ami a mai napig döntően és alapvetően meghatározza a kapcsolatrendszert. Van azonban egy másik keret, ami az elmúlt 21 évben meghatározó. Mind a 2 ország tagjává vált a NATO-nak és az Európai Uniónak. Sőt azon belül is mindkét ország tagjává vált a Schengeni Zónának, amely még kötetlenebbé szabadabbá teszi a mozgást. Szomszédos országunkkal számos kérdésben alakult már ki konfliktus, de voltak olyanok is, amelyekben sikeresen tudtunk együttműködni. Hogy pontosan mik voltak ezek arról Szabó Vilmos a Külügyminisztérium államtitkára nyilatkozott.

Szabó Vilmos: Gazdasági együttműködés, kereskedelmi együttműködés, határon átnyúló együttműködés és politikai értelemben vett együttműködés mindenképp pozitív. A problematikus rész is meghatározható. Ez egyrészt a történelmi múltunk feldolgozása, megítélése. Azoknak a történelmi időszakoknak, amikor Szlovákia nem önálló állam volt, hanem valamilyen formában Magyarországhoz tartozott változó, hogy ki hogyan ítéli meg, milyen személyiséget hova sorol. Ehhez szorosan kötődik a kisebbségi kérdés. Trianon jelentős számú magyar kisebbséget az akkor megalakuló Csehszlovákiához sorolt. Ez a második világháborút megelőzően részben változott, a párizsi békerendszerrel újra visszakerültek a területek. Ez jelentette és jelenti ma is az egymással való vitát, feszültségeket. Ez abban csúcsosodik ki, hogy a szülőföldjén, de kisebbségben élő magyar nemzeti közösség, (a szlovák összlakosság 10 százaléka) meg kívánja őrizni a nemzeti identitását, történelmét, kultúráját, nyelvét. Ezek azok, amik elválasztanak bennünket és különböző szintű vitás kérdéseket eredményeznek.

1993 után egy nagyon fontos esemény volt amikor a Magyar Koalíció Pártja tagja lett a kormánykoalíciónak. Két Dzurinda miniszterelnök által vezette kabinetnek, két választási periódusban magyar párt volt a tagja. Bár a viták jelen voltak, de nagyon pozitív időszaknak vélem. 2006-ban, amikor a jelenleg is kormányon lévő Fico kormányfő által vezetett kormánykoalíció jött létre, sajnálatos módon kiéleződtek a kisebbségi viták. Amit sikerült megoldani, az a Dzurinda időszakra tehető. Kiemelhető az, hogy a magyar közösség támogatása összességében javult. Nemcsak Szlovákiában, hanem a szomszédos országokban élő magyar közösségeket figyelembe véve is egyedüli a Révkomáromi Magyar Egyetem létrehozása. Létrejött egy állami, magyar nyelven oktató egyetem. Ez szimbolikusan jelzi az időszak jelentőségét. 2006 után az érezhető, hogy inkább szűkítő, szorító, csökkentő tendencia érvényesül a támogatásban. Ez megjelent az oktatási törvényben, amely talán picit enyhült, de jelzi, hogy milyen módon lehet használni a nyelvet. A módosított államnyelvtörvényt pedig anakronisztikus eszköznek tartom. Máshol is van arra példa, hogy az államnyelvet védjék, ez viszont szemben a kisebbségi nyelvvel teszi mindezt. A legfrissebb a hazafiasságról szóló törvény elfogadása, amely kifejezetten nacionalista irányzatot mutat. Tavaly történt a csúcspont - mely két EU-tagország történetében példátlan - amikor Magyarország államfőjétől megtagadták a belépést Szlovákiába. Ezek még nyitott, lezáratlan viták, sőt emiatt nemzetközivé is vált a dolog, amire még nem találtak kölcsönösen elfogadható megoldást.

Az elmúlt években többször is úgy tűnt, hogy a Szlovákiában élő magyar kisebbség jogai sérültek. Erre lehet az egyik példa az 1995-ben elfogadott, 2009-ben pedig jelentősen módosított szlovák nyelvtörvény. A módosítás számos kritikát és tiltakozást váltott ki a szlovákiai összlakosságának 10%-át kitevő magyar kisebbség körében. A 2009-es módosítás 100-tól 5000 euróig terjedő pénzbüntetés kiszabását teszi lehetővé azok esetében, akik nem a szlovák nyelvet használják a törvény által meghatározott helyzetekben. Szabó Vilmos államtitkárt arról kérdeztük, hogy Magyarország milyen szerveken keresztül lehet képes érvényre juttatni a magyar kisebbség jogait, milyen lépéseket tehet a törvénnyel kapcsolatban?

Szabó Vilmos: Az Unió szabályai szerint a kisebbségi kérdés az erőteljes és jelentős mértékben nemzeti kérdés. A nyelvhasználatról szóló európai szintű szabályozások is inkább Európa Tanácsi kérdések. Ha uniós oldalról nézzük, akkor sértheti az uniónak olyan alapelveit, mint például a diszkrimináció mentesség. Nem lehet olyan helyzetbe hozni egy uniós ország állampolgárát, hogy bármely ügyben - például nyelvhasználatban - diszkriminálva legyen. Márpedig a nyelvtörvény a Szlovák köztársaság állampolgárainak egy részénél büntetést helyez kilátásba, ha bizonyos nyelvhasználatot érintő ügyekben vét. Ez az irány érintheti azt, amivel van mit keresni az unión belül. Lehet egy olyan vonulata is, ami munkavállalókat érint és diszkriminálhatja adott esetben az állampolgárt azért, mert az anyanyelvét használja, míg másokat ezért nem helyez hátrányba. Ezeket kell megvizsgálnunk a következő időszakban és ezt Szlovákiának is komolyan kell vennie.

Az EBESZ Kisebbségi Főbiztosi Hivatal kifejezetten a nyelvi diszkriminációt vizsgálja. Ez esetben elmarasztaló megjegyzéseket is tett. Ez is egy olyan folyamat, amely nem rövid idő és kell hozzá a szlovák fél partnersége, tehát a kétoldalú tárgyalásokon is dűlőre kell jutnunk. Legnagyobb probléma nem a két ország közötti vita, hanem hogy a szlovák kormány a lakosság 10%-át kitevő magyar kisebbségi közösséggel nem beszéli meg az önazonosságukat érintő kérdéseket. Ebből következik hogy ez a két ország között is problémává válik, nincs a szerződésnek megfelelő általánosan jó szomszédsági kapcsolat. Az alapszerződés világosan megfogalmazza azt, hogy a két országban élő kisebbségek ügye nem belügy. Ezt kell érvényre juttatnunk. Ebben van egy alapvető egyetértés a parlament mai pártjai között.

kép Fotó: Egri Szín