Palya Bea a népdaléneklés boszorkánya furcsa, groteszk világba kalauzolja el hallgatóit új lemezén. Pofon a hatvanas éveknek. Akár így is lehet értelmezni a táncdal-parafrázisokat, a kellően áthangolt korabeli slágereket.
A színpadi munkán is jól látszott, hogy egy hatalmas játékba csábítják a hallgatóságot. A tíz zenész olyan eklektikát, tréfát űzött a hajdani slágerekkel, hogy azok egyszerre kellemessé, izgalmassá váltak, még azok számára is, akik nem föltétlen erre izgulnak fel.
A szatírát az 1969-es szegedi ruhagyári magnófelvétellel keretbe foglalt koncepció tette teljessé.
Az eredmény nem egy szokványos kor-szerű hangszerelés, hanem játék a világzene, jazz, pop eszköztárával, olyannyira az énekesnő fazonjára igazítva, akár a rászabott ruha. Az énekes különösen jól játszik a dallamfordulatokkal, akár magyarul, akár angolul, mint Stevie Wondert.
Nagyon jót tett a vérfrissítés, a balkáni temperamentum felforralta Poór Péter egykori rideg és könyörtelen dalát, az Utánam a vízözönt. A biztos befutó szám lett a ráadás is, a koncert végén. Ebben a nótában koncentrálódtak Bea kimeríthetetlennek tűnő pozitív életenergiái, amiket a dalokon keresztül. sugárzott kifelé.
A „Nem akarok mindenáron férjhez menni” és a „Megáll az idő” furcsa hangjai még furcsábbak, a cselló, bőgő, citera, népi fúvósok, tuba, ütőhangszerek kavalkádja közhelyeken túli utazásra ad újabb alkalmat.
Az átformált slágerek, táncdalok amellett, hogy fogyaszthatóbbak, kivezetnek a műfaj szirupos zsákutcájából, a kifacsart megoldások fantasztikusak. Ugyanakkor sokkal feltűnőbb így a dalszövegek sekélyessége.
Palya Bea slágermúzeumában a nagyvárosi folklór „gyöngyszemei” között kiemelkedtek a Szőke Anni balladája és az „esős számok”. Az „Add már uram az esőt” és „Az eső és Én” egzotikus lebegése újabb közös játékra csábított mindenkit a Tavaszi Fesztiválon, a Művészetek Háza Kft. rendezvényén.

1 Fotó: Egri Szín