Egy este Bornaival
Meghatóan őszinte, szívfacsaróan cinikus önéletrajz bontakozott ki a Bornai Tibort alakító előadó dalokkal megszakított története mögött: saját maga.
A nyelvvel különös viszonyt ápoló szerző előadásán kiderült, hogy vannak jó dalai is.
A zenész álarca mögött húzódik talán az előadóművészet hiábavaló harca az elmúlással. Nemcsak az elcseszett világ pusztulása utáni csend iránt érzett édeskés nosztalgia szögezte a nézőket éjjel egy óráig a székekhez.
Akadémiai székfoglalóját a magyar nyelvről tartotta az előadás anyagának befogadására méltó közönség előtt, miután abszurd szóviccekkel facsarta ki a szivacsos agyakat. Bornai kopott rímekből és közhely melódiákból forraszt össze a szívet facsaró nosztalgiát gúnyoló dalokat, amelyek elhangzásuk végére szívet facsaró nosztalgiává válnak.