A már több fesztiválon is nyertes, Alina Nelega monodrámája alapján színpadra vitt alkotás a náci Rudolf Hess-nek, Hitler bizalmi emberének drámai hőssé emelése. Hess, ez a bomló elme már több, mint 40 éve börtönben él, és utolsó vacsorájára készülve fűszerezi élete romlott levesét a tízparancsolat egyedi hozzávalóival. Egy tébolyult öregember, egy náci utolsó percei peregnek le előttünk. Egy korábban embertelen bolondé, akinek embertelenségét közelebb hozza a dráma, már-már emberivé varázsolja, de mindig ott van a "DE", hiszen nem lesz Hess-ből hős, csak egy jellem, akit megismerünk.

Harsányi Attila játéka és Tapasztó Ernő rendezése minden pillanatban lebilincselő. A "játék" elején a folyamatosan adagolt fény után a kivilágosodás során Hess Rossini: La Danza zongorajátékát vezényli magában és magának azon a minimál színpadon, amelynek egyik fele fekete, a másik pedig fehér. Ezt a színsémát követik a nagyobb kellékek is: az asztal, a szék is. Hess valami utolsó vacsora félét készít magának, de közben analitikus mélységgel meséli el életét, a számára elfogadhatatlan embertípusokról gyártott elképzeléseit, Istenhez fűződő viszonyát, a közelgő öngyilkosságot. Sorolja átéléssel és átszellemülve, hogy hogyan kell bánni a paráznasággal, miként kell tisztelni anyánkat és apánkat, meddig érdemes egy nőnek utódot nemzeni stb.

A kezdeti megrökönyödéstől Harsányi fokozatosan elvisz minket az elfogadás oldalára. Már-már elviseljük ezt a náci bűnöst, olykor sajnáljuk, de a szöveg és a darab bravúrja, hogy egy pillanatra sem fogadjuk el Hess-t, aki képtelen kinyitni bezárt világának nyikorgó ajtaját, és azon a fejét is kidugni. Attól, hogy őrült, még nem nyer feloldozást. Egész végig próbálja igazolni magát és tetteit, de a közelébe sem kerül annak, hogy bárki is elfogadja azt.

Harsányi Attila az előadás során egész végig feszül, él Hess-ben. Ahogy néhány jelenetben félig már öntudatlanul üti saját testét, az az érzésünk támadhat, hogy ez már nem csupán játék, hanem a beleélés olyan formája, amelyre csak kevesen képesek. A kezdeti, nyelvi bravúrokat követi a fokozatos átváltozás, az őrült őrülete, elállatiasodása. Hiszen miközben nyers húst eszik, és darálja le kézfejét, és jutunk el legtébolyultabb állapotához, akkor adja ki magából a náci iedológia legszélsőségesebb megnyilvánulásait.

A vastaps során Harsányi szinte tántorogva tér vissza mindig a színpadra. Félig még Hess, és tán fel sem veszi a tapsot és a köszönetet. Még bennmaradt a zavarodott elme világába, mint ahogy egy kicsit mi is.