Az V. Nemzetközi Monodráma Fesztivál második napján a Kellékes c. darabot játszotta el Kern András.

A kortárs német szerző, Eberhard Streul műve egyetlen hosszú monológ. Egy színházi kellékes másfél órás egyedüli produkciója. Bieder József  egy díszlet nélküli színpadon, a maga kis kellékeit tologálva megpillantja a nézőkkel teli sorokat, s értetlenkedve pánikol és szervezkedik, hiszen azon a napon nincs is előadás. A kritikus szituáció megoldásáig megpróbálja a publikumot kárpótolni egyszemélyes produkciójával. Megéli élete nagy pillanatait, elsírja és neveti boldogságát és bánatát, miközben mély látletet ad a színpad előtti és mögötti életről.

Kern András előadása kicsit kommersz, de igényes szórakoztatás. Alapjába véve kevésbé művészi, de a Kellékes, aki nem mellékesen segédszínész volt, a színpadot megtölti élettel, sármmal, fájdalommal és vidámsággal. Mindezt teszi tényleg szórakoztatóan, de emellett kiváltképp igényesen. Parti Nagy Lajos átiratában a remek dramaturgia a poénokat sokszor úgy adagolja, hogy azok mögött többször fájdalmas és szomorú emberi életek rejlenek, és ez az igazi dráma.

Az örök háttérember életének minden bizonnyal egyszeri lehetősége ez. Az lehet, ami mindig is lenni akart: színész. Tudtán kívül használja ki az alkalmat arra, hogy egyedül érje el azt, amit az igazán nagyok is csak ritkán tudnak, vagyis a felhőtlen szórakoztatást, az igazi alakítást. De a megvalósulatlan álmok fogva tartják, és folyton visszarántják a keserű és fájó beletörődésbe, hogy ő mégis csak egy kellékes.

Az előadás során megelevenedik a színház vonzó, de ellentmondásos világa. Kern András olykor improvizál és saját történeteket és színész-paródiákat is visz a darabban. És ezt az őrült ragaszkodást a színházhoz egyszerre éli meg színészként és kellékesként. Hiteles figurát mutat, de a kellékes hitele a színészéből táplálkozik.

Nehéz feladat másfél órán keresztül egyedük kiállni, és vinni előre egy előadást. Ha olykor voltak is észlelhető hullámvölgyek, Kern András igazán jó kellékes és kellék volt itt Egerben is, ahol egy estére mindenképp érvényes volt Bieder Jocó mondása, miszerint: „Kellék az egész világ, és kellék benne minden férfi és nő.”