Az Első Magyar Látványtár alapítója, Vörösváry Ákos rendezte a tárlatot, melyen a művészet lélektani vetülete kap hangsúlyt kortárs és múltbéli művészek munkái által. A lecke egyfajta játék a pszichével, lelki finomságok, rezdülések a képzőművészet eszközével kutatva. A képi és gondolati asszociációk nyíltan utalnak a mélyen rejtőző, különös tartalmakra.
Maga az elrendezés is sokféle értelmezésre ad okot, a különös párosítások belopóznak a tudatunkba és ott fejtik ki hatásukat. A képek egymás mellé helyezésével a néző hangulatát is irányítja az alkotó, ugyanakkor fogódzót is ad a befogadáshoz.

Az 1990 tavaszán létrejött Első Magyar Látványtár Alapítvány Altorjai Sándor festőművész hagyatékára és Vörösváry Ákos műgyűjteményére épülő művészeti intézmény.
A sok ezer tételes gyűjtemény zömét modern és kortárs képzőművészeti alkotások, fotók, bútorok, néprajzi és iparművészeti anyagok alkotják. A kollekcióban több önálló gyüjteményrész is található, ezek közül két legjelentősebb a PFZ (piros-fehér-zöld) és a dohányzástörténeti gyűjtemény.
Az alapítvány céljai között megfogalmazódott a hazai vizuális kultúra csiszolgatása, fejlesztése. A kiállításrendezést önálló művészeti ágnak tekinti, és ekként gyakorolja.

A kiállító művészek:
Altorjai Sándor, Balassa Katalin, Berhidi Mária, Böröcz András, El Kazovszkij, Ganczaugh Miklós, Gellér Brunó, Gondos István, Gross Bettelheim Jolán, Gulácsy Lajos, Ismeretlenek, Július Gyula, Kicsiny Balázs, Kováts Albert, Kungl György, Lídi néni, Lovas Ilona, Maurer Dóra, Moholy-Nagy László, Prutkay Péter, Roskó Gábor, Schnitzler János, Somogyi Győző, Swierkiewicz Róbert, Szemadám György, Szőllősi Endre, T. Szabó László, Türk Péter.