És intelme nem mentegetőzés, színházi mulatságot látunk a javából. Persze van tanulság meg történet, de itt a lényeg a körítés és a műfaj: a prózamusical. Egy kicsit szürreális játékot láthatunk tele élettel, vidámsággal, szerelemmel, pajzánsággal, költészettel és „állatsággal”.

Szegvári Menyhért rendező újabb kísérletezésbe fogott Egerben. Az utóbbi évadok darabjait tekintve erre amúgy kiválóan alkalmas közegben. A Kerti mulatság, avagy írók a fogason c. darab műfaji meghatározása: prózamusical, amelyben a könnyed, magával ragadó előadás legfelfokozottabb pontjain elverselt dalokkal és azok remek nyelvi megformáltságával tágítja az egri publikum pupilláit. Ez utóbbi is teszi olykor groteszkké és szürreálissá a mindennapjainkban megélt történetet, amely egy kutya szemszögéből és narrálásával mutatja be Lakó Néniék közegét; azt a közeget, ahol lakni ugyan lehet, de élni annyira nem érdemes.

A darab középpontjában Küszöb (Hüse Csaba), a kóbor kutya áll. Ő kommentálja és mutatja be Béres úrék életét. Azt az életet, amelyben mindenki állandóan csak keresi, és épp ezért, soha nem is találja a helyét. Béres úr (Görög László), az írni nem tudó író vetné papírra korántsem világmegváltó gondolatait, de ehhez nincsen sem tehetsége, sem ihlete. Ekkor akasztja le a kávéház fogasáról Horváthot, a prózabárót (Dolmány Attila), akivel megíratná mindennapjait. Horváthot magához költözteti, annak épp aktuális párjával, Zsuzsánnával együtt (Szabó Emília). De – mint mindenki a környékről – a prózabáró is Béres úr feleségének (Bozó Andrea) „rigója” körül zengi csalfa prózadalait. Az állandóan paprikás krumplit főző Lakó néni (Nádasy Erika) és a „galamblelkű”, aberrált madarász, Brukukul úr (Sata Árpád) cívódásai, továbbá Sugárka (Gergely Noémi/Kerek Vivien), Béresék kislánya mellett a Rácz János, Tóth Levente és Szívós Győző alakította mellékszereplők teszik teljessé a kis társasház ferdített mindennapjait.

Horváth Péter ízig-vérig kortárs darabja a lehető legjobb kézbe került. Földije, Szegvári Menyhért kiválóan vitte színpadra a Kerti mulatságot, találta ki és mutatja be színészeivel és Jónás Péter dramaturg segítségével az új műfajt, a prózamusicalt. Öröm Hüse Csabát végre sokat látni a színpadon. „Veszettül” jól mutat a kóbor, épp ezért mindenhol otthont találó eb szerepében. A narrálások közötti pillanatokban, szemében az igazi ártatlan és kíváncsi nézéssel jobban megsajnáljuk, mint egy útszéli kutyát. De Görög László, az önmagát a Parnasszusra álmodó és Dolmány Attila, a mindent elvállaló megélhetési író is nagyon él a színpadon, miközben a legszebben Bozó Andrea és „láthatatlan rigója” dalol, bocsánat, beszél el dalt prózában. Nádasy Erika és Sata Árpád pedig olyan mellékszereplők, akik nélkül meghalna a darab.

Túri Lajos koreográfiája tökéletes összhangban van a darabbal. Olyan mozgásra tanítja színészeit, ahol a bukfenc, a függeszkedés és az akrobatikus elemek közül egyikre sem lehet ráaggatni, hogy csupa öncélú mutogatósdi. A látványtervezés (Gróf Gyula, Kovács Tímea, Szegvári Menyhért) legnagyobb bravúrja, hogy úgy van ott minden a színpadon (Béresné kéjkuckójától Lakó néni sparheltjén keresztül Brukukul úr kukkoló, galambszaros kuckójáig), hogy egyáltalán nincs zsúfoltság érzete a nézőknek és – vélhetően – a színészeknek sem.

Könnyed, de mégis figyelmet igénylő előadás a Kerti mulatság. Bohókás, bravúros játék a nyelvvel, érzékeinkkel. A színészek megérdemlik a tapsot és a „hono rári rári rái um”-ot egyaránt.