Ugrás kötél nélkül

Posta Marianna 2008.03.17.00:00

Egy zseni nő kapcsolata a szobrászattal,Rodinnel, valós gyökerű történet monodrámába öntve. A darabot Szegvári Menyhért rendezésében láthatják az egriek.

Ugrás kötél nélkül

Posta Marianna 2008.03.17.00:00

Egy zseni nő kapcsolata a szobrászattal,Rodinnel, valós gyökerű történet monodrámába öntve. A darabot Szegvári Menyhért rendezésében láthatják az egriek.

Ugrás kötél nélkül

Posta Marianna 2008.03.17.00:00

Egy zseni nő kapcsolata a szobrászattal,Rodinnel, valós gyökerű történet monodrámába öntve. A darabot Szegvári Menyhért rendezésében láthatják az egriek.

Camille Claudel (1864-1943)

Családjával 1881-ben költözött Párizsba, ahol beiratkozott a Colarossi Akadémiára. Francois Boucher festő fedezte fel, megismertette Paul Dubois-val, a párizsi Képzőművészeti Főiskola igazgatójával, és a művészetével rokon formanyelvet képviselő Rodinnel. Alkotói pályáját 1883-88-ban egy, Rodinnel közösen használt párizsi műteremben folytatta, ahol más művei mellett megmintázta Rodin mellszobrát, ő pedig számos Rodin-szoborhoz állt modellt (A hajnal, 1885; A gondolat, 1886; Camille Claudel főkötőben, 1886-1911). 1893-tól egyedül, visszavonultan élt és dolgozott. Elszegényedve, elhatalmasodó betegsége, kényszerképzetei miatt elmegyógyintézetbe került. Műveinek töredéke maradt csak fenn.

Egri Szín: -Hogy talált rátok épp ez, a legtöbbünk számára ismeretlen történet, Camille Claudel drámája?
Szegvári Menyhért: -Az 1980-as évek közepén kint jártam Párizsban, voltam a Rodin-Múzeumban, ahol egy Camille Claudel szoba is volt. Számomra ismeretlen név. Egy szobrásznő, aki Rodin élettársa volt. Beléptem, és megdöbbentett, hogy a szobrok elképesztő módon éltek. Nemrég Jónás Péterrel női darab után kutatva találtunk rá Nagy András,’90-es években írt, Camille című darabjára. Lecsaptam rá. Egyenes út vezetett a Nádasi-ig.

Camille Claudel Fotó: Egri Szín

Egri Szín: -Mi az, ami miatt úgy érezted, meg kell csinálni?
Szegvári Menyhért: -Az élet tele van felfedezetlen tehetségekkel. Sokaknak semmit sem mond Camille Claudel neve. Volt két rajongója - egy galériatulajdonos és egy kritikus -, akik próbálták valamivé tenni. De azonkívül, hogy botrányos életűnek tartották, mindenki csak azt tudta:„jaj, hát a Rodin szeretője”. Abban az időben, botrányt keltett, hogy egy nő, hogy foglalkozhat olyan, anyaggal, mint, ami a márvány, ami a kő.
Egri Szín: -Napsugár-díj, Legjobb női alakítás díj, Páholy-díj, Domján Edit díj. Erika, kétszer is az évad színésznője lettél. Számos nagyszerű nőalakot keltettél életre. Mi volt a legnehezebb Camille alakjában?
Nádasy Erika: -A zsenit egy hajszál választja el az őrülttől, ez a hajszál szakad el Camille-nál. Az őrület folyamatát megragadni, embert próbáló munka, amiben néző és színész is elfárad. Kíváncsiak vagyunk, hogy fog testet ölteni ez az élveboncolás a néző számára.
Egri Szín: -Mire ad lehetőséget a monodráma műfaja a többszereplős darabokkal szemben?
Szegvári Menyhért: -Többekkel játszani biztonsági kötéllel való ugrás. A másik segít. Itt csak ő van, az aznapi lelke,súgó sincs, mert a néző egy méterre ül. Egyedül lenni színpadon:kötél nélküli ugrás.
Egri szín: Üzentek-e valamit az egri közönségnek?
Szegvári Menyhért:Örülnék, ha ez a darab felkeltené az érdeklődést Rodin és Camille munkássága iránt. Camille által Rodin szobrai kifinomultabbakká váltak. Fantasztikus az a szimbiózis, ami így létrejöhet két lélek között.
Egri Szín: Joggal vonhat párhuzamot a közönség, a köztetek lévő alkotó kapcsolat és a Rodin- Claudel páros közzé. Miben nyilvánul meg ez a kölcsönhatás?
Szegvári Menyhért: Egy ilyen találkozás színész és rendező között gyümölcsöző. A rendezőnek feladata, hogy kinevelje, szerepeken keresztül segítse a színészt, ezért szerepeltetek bizonyos embereket. Másrészt, Nádasi Erika, a feleségem volt. Tudom, hogyan él meg dolgokat az életben. Ebben a szakmában az ember, mint anyag, létezik. Mint ilyen, bonyolult, sokszínű, örömteli és kétségbeejtő is egyszerre a Nádasi Erika.
Nádasy Erika: Nekem Menyus volt a Főiskola, amit tudok, tőle tudom. A mai színházban szégyen az emberi esendőség, az érzelem nélküli játék a divat. Pedig van lelkünk, hassunk egymásra, ne csak kiszámított gondolat legyen, akkor nem színházba megyünk, hanem könyvet olvasunk, azon gondolkodunk. A színház lényege, hogy érzelmet keltsen. Ez az, amit őrizni kellene. Jöjjenek el minél többen, és reméljük, hogy nem okozunk csalódást!

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés

A nagy egri visszarendeződés

Esterházy Péter: „Akkor most, kérlek szépen, visszajöttek a komcsik vagy nem jöttek vissza? Visszának visszajöttek, de hogy komcsik-e?”

Visszajöttek a fideszesek. Vagy nem jöttek vissza. De akkor ki jött vissza helyettük, a képükben? És mi történt, történik, fog történni Egerben? Megannyi kínos kérdés.

Ahhoz, hogy sejtésünk legyen a jelenről és a jövőről, egy kicsit szembe kell néznünk a múlttal, meg kell értenünk, hogy mi is történt Egerben. Lényegében a teljes közgyűlést polgármesterestől lecserélték az egriek, amiből az is következik, hogy a városi cégek vezetői is nagy számban lesznek lecserélve, és valójában a teljes városi politikai elit megy a levesbe.

Halvány lila dunszt – A Neumann gimi tündöklése és bukása(?)

A hír az, hogy a Neumann János Gimnázium vezetése éppen a katolikus egyháznak ajánlkozik, hogy vigye tovább Eger ikonikus iskolájának a működtetését. És persze vagyonát, ami az egrieké volt, és amit egy alapítványi iskolához adtak oda, nem egyházihoz. De hogyan juthattunk idáig, hogy maga Sipos Mihály igazgató úr, a város egyik legjobb iskolájának atyja és gazdája készül bedobni életművét a klerikálpopulista, hogy világosabban ne fogalmazzunk, emésztőgödörbe? A válasz nagyon egyszerű: simán és kiszámíthatóan. Ehhez csak egy kicsit kell ismernünk a Lila iskola sztoriját és a rendszerváltás felemás normáit.

Lenkey-ház, az egri lombkorona sétány

Cseppben az állatorvosi ló az egri Lenkey-ház története. Az önkormányzat úgy döntött, hogy nem épít napelemparkot, hanem részben az arra szánt pénzből felújít egy rossz helyen és rossz állapotban lévő jellegtelen házat, aminek egyetlen története, hogy valaha Lenkey János, az Egerben országos hírű honvédtábornok ott látta meg a napvilágot. Értsük jól, a ház semmilyen jelentőséggel nem bírt a város életében, nem volt szalon, az ellenállás fészke stb. Egyszerű lepukkant lakóház volt, ahol egy gömöri közszolga családja lakott, és itt született gyermekük, aki később tábornok és derék honvéd lett. Nem építészeti és nem várostörténeti csoda. Most meg csaknem négymillióért újítják fel négyzetméterenként, ráadásul tapintható némi összefonódás a mostani polgármester és a nyertes cég között. El sem készültek vele határidőre, bár a város átvette, ami pedig elkészült, az kívülről is jól láthatóan trehány munka, a Fideszes várigazgató és a durcás városvezetés meg nem adja ki a szerződést, mondván üzleti titok.

Harminc éve a „lokálpatriótákról”

Az Egri Est-et több mint harminc éve alapítottuk. Olyan akkori fiatalok, akik azt gondoltuk, hogy erős demokrácia, csak szabad nyilvánossággal karöltve létezik. Igazunk volt. A választás szabadságához hozzátartozik az információhoz jutás szabadsága is. Az alábbi cikk 1993. áprilisában jelent meg. Szereplőinek egy része még ma is aktív. Sokan persze már meghaltak.

Amiért mégis fontos, hogy ilyen távlatból újra olvassuk, az azért van, mert ma lényegében ugyanazok a populista szólamok öntik el az egri közéletet, amelyek végül a helyi politika kiüresedéséhez, a tehetségtelen akarnokok masírozásához vezettek. Érdemes megfigyelni, hogy az antiparlamentáris retorika egy bő emberöltő távlatából hogyan köszön vissza, hogy a demokratikus pártok hogyan lettek egy azóta a klerikálfasizmus irányába tartó rendszer kipécézett ellenségei. És láthatjuk az EVAT Zrt. bölcsőjét, amiben egy gazdasági-hatalmi torzszülött ringott.

Állampolgári Részvétel Hete Egerben

Egerben két helyszínen is összetanakodhatnak a polgárok, hogy megbeszéljék az őket érintő ügyes-bajos dolgaikat. Október 6-án a Laborban Rázsi Botond igazgató úrral beszélgetnek arról, hogy a diákokat távol tartja-e az iskola a közélettől, október 8-án a Civil Közösségi Házban pedig a Családok a családokért aktivistái várják az érdeklődőket.