Szokatlanul csendes a nézőtér és a vetítővászon az Ifjúsági Ház nagytermében. A kényelmes székeken nem ül senki, a mozigépek is pihennek. A folyosóról alig hallani zajokat, nyoma sincs diákéletnek. 15 év után, idén januárban nem érkeznek kóbor párok vagy éppen unatkozó lelkes nézők, akik a filmre kíváncsiak, vagy csak véletlenül csöppentek be a házba hogy megnézzenek egy jó filmet.
Nemcsak a mozi, az Ifjúsági Ház is lassan megszűnik. A város, a tulajdonában lévő ingatlant eladja, a sorsa még nem látszik körvonalazódni, de remélhetőleg idejében tájékoztatnak erről. A hír elbizonytalanít, elsőre meg sem érthető hogy a mozi, az intézmény, vagy a feladat szűnik-e meg? Egy lehetőség mindenképpen, ami sokaknak lökést adott a mozgóképkultúra felé.
Köztudott, hogy a mozik nehéz helyzetben vannak, különösen a művész mozik, és ennek sok oka van. Finanszírozás, közönség, termék. Nincsenek ma jó filmek, vajon miért nem lehet a több mint száz éves történet hatalmas anyagából „csemegézni”, hiszen a könyvtárak, sőt a könyvesboltok sem csak a kortárs művekből élnek. Mert az ember csak az újat akarja, és nem lehet divatot teremteni régi értékeknek. Ennek némileg ellentmond az internetes szabad rablás jelensége, ahol szárnyalhat a gyűjtőszenvedély. Na igen, felhalmozó kultúrában élünk.
És hol az élmény, amit a mozi ad, az nem hiányzik vajon? Megváltoztak a szokások, mások szeszélyeihez, információihoz, ízléséhez alkalmazkodva fogyasztjuk a kultúrát. Kikapcsolódást erőltetve akarunk szórakozni és nem annyira elmélyülni. Biztosra akarunk menni, félünk a művészeti kihívásoktól. Hol vannak azok az idők, mikor valaki kalandvágyból ült be moziba?
És ma hová menekülnek a hideg elől a szerelmesek? Ha az emlékek között kutatok, a belvárosban sétálva, úgy hiányzik a mozgókép meghitt félhomálya, mint a januári hó.
A Művész Mozi élmények közé tartozik a „Százéves a mozi” programsorozat, a filmekhez kapcsolódó zenés bemutatók, koncertek, a filmszakemberek, esztéták előadásai. A találkozások, a vitákba torkolló beszélgetések, a kiállítások, és a tanulás. És a ritka pillanatok, a klasszikus alkotások bemutatói, amiket az életben nem fogunk még egyszer mozivásznon látni.
Némi remény talán van. Püski Viktóriával a Művész Mozi vezetőjével a filmekről nemcsak  múlt időben beszélgettünk.

EgriSzín: Hogyan lehetne összefoglalni a Művész Mozi történetét?
Püski Viktória: 1983 április 2-án nyílt meg az Ifjúsági Ház, azóta működött az intézményben a Prizma Mozi, amit Hernádi Ferenc, a Dobó István Gimnázium tanára vezetett. Már akkor is voltak filmklubok, középiskolások és felnőttek számára is. Tulajdonképpen Hernádi tanár úr alapozta meg a későbbi Művész Mozit, ami egy önálló kezdeményezésként 1994 szeptemberében indult. Abban az időben minden nap volt vetítés, később ez lecsökkent, mert a ház kapacitása megváltozott. Hétfőn és szombaton volt vetítés, a megszaporodott programok miatt.
Ponyi László volt az, aki 1994 szeptemberében ezt a mozit elindította. Neki nagy élménye Kakuk Jenőhöz fűződik, ő a főiskolai filmklub atyja, aki 1993-ban meghalt. Az ő nyomdokain indult el Laci létrehozva a Művész Mozit, amihez nagyon jó partner volt az akkori igazgató Protovinné Zsilinszky Erzsébet és helyettese Nagyné varga Melinda. Én 1996 szeptemberétől vezettem a mozit.
Nagyon jó kezdeményezés indult el a városban a Művész Mozival. A szellemiséget tovább folytatva, én is igyekeztem minél többet vetíteni. Hétfőn szerdán és pénteken voltak filmek, de előfordult, hogy egy héten hat alkalommal is vetítettünk.  Nagyon sok diákot hoztunk be, hiszen volt „Ovi-suli Mozi”, voltak középiskolás filmklubok, különböző filmhetek, francia, angol, mexikói, iráni, hogy csak néhányat említsek. Több filmes találkozó is volt az elmúlt időszakban, például a Filmklubszövetség Találkozója, de alkotói találkozóknak is helyet adtunk.
EgriSzín: Miért szűnik meg a mozi?
Püski Viktória: A megszűnés igazából egyfajta átalakulás. Maga a név, a „Művész Mozi” szűnik meg, de az a filmklub ami mindig is jellemezte az Ifjúsági Házat, tovább él. Helyileg az Uránia Moziban lesz a vetítés keddenként és szerdánként. Vadeper Filmklub néven működünk tovább és ugyanúgy nyitott lesz mindenki számára, mint a Művész Mozi volt. A főiskolások és a városlakók számára bérletet is árulunk, ez a hagyomány tovább él. Szeretnénk mindezt még jobban, koncentráltabb formában folytatni, a főiskolások és a lakosság igényeit továbbra is kielégíteni.
EgriSzín: Milyen volt a Művész Mozi  profilja? Milyen koncepció alapján működött, és mennyire tudta azt megtartani?
Püski Viktória: Mindig is voltak tematikus sorozataink, törekedtünk egy-egy téma vagy alkotó köré építeni a bemutatókat. A kezdetekben nagyon komoly filmeket is vetítettünk, akár Pasolinitól kezdődően a filmtörténet nagyjainak bemutatásával.
Később volt távol-keleti sorozatunk, amelyben elsősorban régebbi japán filmeket vetítettünk. Volt Szomjas György sorozatunk is. Nagyon sokféle volt a kínálat. A filmtörténet széles spektrumából válogatva igyekeztünk mindig valami fontosat bemutatni, és igyekeztünk megtartani a tematikus filmbemutatókat.
Amikor beindult az „art-mozi” hálózat, akkor elsősorban a frissebb art filmekre koncentráltunk, és azokat vetítettük, amiket a nagy mozikban nem láthatott a közönség. Ezek sokszor szűkebb rétegnek szóló filmek voltak.
Emellett természetesen mindig igyekeztünk a kínálatba olyan alkotásokat bevinni, amelyek a nagyközönségnek szólnak, hiszen az volt a cél, hogy a közönséget beszoktassuk a moziba, megszerettessük velük a helyet. Azt hiszem ez sikerült is, hiszen ha egy kommerszebb filmet bemutattunk, vagy olyan art-filmet, ami könnyebben fogyasztható, s a néző megszerette a helyet és megszeretett bennünket, akkor a komolyabb filmekre is eljött. Bízott bennünk, hogy olyan filmet fogunk elhozni, ami az ő igényeit kielégíti. Természetesen voltak olyan filmek is, amik például nekem nem tetszettek, de tudtam, hogy van olyan közönségem, akinek tetszik és igényli, hogy ezeket a filmeket bemutassuk. Ezekre az igényekre mindig is figyeltünk és törekedtünk arra, hogy a filmeket bemutassuk.
EgriSzín: Milyen volt a Művész Mozi közönsége?
Püski Viktória: Nagyon vegyes. Én a tizenöt évből tizenegy évig vezettem a mozit. Vannak olyanok, akik ez alatt az idő alatt felnőttek, szülők lettek mint én magam is. Ők ma már  kevesebbet tudnak moziba járni, ezért meg is újult a közönség.
Az egyik bázist alapvetően mindig is a főiskolások alkották. Tizenöt év alatt elég sok főiskolás megfordult itt, felnőtt, „átment a kezünk alatt”. Sokan megmaradtak a film mellett, azóta is tartom velük a kapcsolatot. Valamilyen szinten a mozi-szeretet is megmaradt bennük.
A mostani fiataloknak pedig erőteljesebben kell a mozira való nevelést szorgalmazni, hiszen ők abszolút nincsenek hozzászokva a mozi élményéhez. Meg kell szerettetni velük. A tegnap esti záróprogram után például nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. A diákok a gyerekek is azt mondták, hogy nagyon megszerették ezt a helyet, hogy filmélményeket élhettek át. Ez nagyon megmaradt bennük, ezt szeretnék továbbvinni.
Vannak olyanok, akik itt ismerkedtek meg a moziban, itt jöttek össze a párjukkal, és olyanok is akik eltűntek egy időre, aztán visszajöttek. Voltak olyanok, akiknél tudtam, hogy mi az a film, amit szeretnek, sajnos egy két embert el is veszítettem a törzsközönségemből.
Azt mondhatom, hogy a tizennégy-tizenhét éves korosztálytól egészen az idősebbekig mindenféle réteg képviseltette magát.
EgriSzín: Milyen fejlesztések történtek az elmúlt évtizedben?
Püski Viktória: Többször is lecseréltük a székeket. A Nemzeti Kulturális Alap, a Kulturális Minisztérium, a Magyar Mozgókép Közalapítvány pályázatain nyert art-mozi támogatásnak köszönhetően 2003-ban felújítottuk a székeket, a burkolatot, a függönyt. A következő évben új vásznat vettünk, felújítottuk a mellékhelyiségeket, hogy kulturáltabb körülmények között fogadjuk vendégeinket. A gépeinket mindkét alkalommal nagy részben felújítottuk, amire szükség is volt, hiszen harmincöt éves berendezésekről van szó. Ciánleolvasós hangcsíkot raktunk be, ami a modern technika igénye, illetve Dolby hangtechnikát építettünk be. Először egy kezdetlegesebbet, utána egy magasabb színvonalú hangot, amivel a technika fejlődését próbáltuk követni, hiszen ezzel is az emberek igényeit szolgáljuk.
Mindezeket két nagyon jelentős pályázat révén sikerült megvalósítani, ami által megújult a terem, a technika, és a körülötte lévő környezet is.
EgriSzín: Mi az oka annak, hogy innen el kell menni?
Püski Viktória: Nem tudjuk, mi lesz a ház sorsa. Egy alapítvány beadott egy nagy összegű pályázatot és ha megnyeri, akkor az épületet felújítják. Erre a tervek már el is készültek, és bizonytalan az, hogy nekünk mikor kell távozni innen. A főiskolásokkal és a filmklub szervezőkkel nem szeretnénk ezt a bizonytalan helyzetet tovább fenntartani, ezért januártól áthelyeztük a filmklubunkat az Uránia Moziba.
EgriSzín: Milyen most a mozik látogatottsága?
Püski Viktória: Sajnos nem jó. Általában csökken a látogatottság, csökken a nézőszám. Minden bizonnyal sokan észrevették azt is, hogy az Agria Mozi, az Uránia Mozi és a Művész Mozi szinte ugyanazokat a filmeket vetítette. Ennek egyszerű prózai oka van, nagyon kevés film van ma Magyarországon, amit vetíteni lehet. Volt egy szűk kis mezsgye, amit mi ki tudtunk használni, olyan filmekre is megkaptunk forgalmazóktól engedélyeket, amikre másik két mozi nem, de ez nagyon kicsi választékot jelent.
A másik, a fizetőképes kereslet lecsökkenése, elsősorban az értelmiségiek körében. Ők egyre kevesebbet járnak, egyre kevesebbet tudnak erre a „luxusra” költeni, pedig nálunk még csak ötszáz forint egy jegy, nem egy 1200 forintos plázamozi belépőről van szó. A főiskolásoknál megint az a helyzet áll elő, hogy egyre kevesebb a zsebpénzük, s az is inkább az albérletre, az étkezésre megy el.
A harmadik dolog az, hogy ténylegesen nincsenek jó filmek. Nem készül igazán jó film, ami becsábítaná az embereket a moziba. Emellett nagyon sokan az ingyenes internet letöltéseket választják. Nincs idejük és ez sokkal olcsóbb. Otthon kényelmesen megnézik, nem kell elmenniük.
Sokkal hajszoltabbak manapság az emberek. Volt aki tegnap este úgy jött be, hogy a teljesen felpörgetett nap után azt mondta, na jó, ezt még végig kell ülnöm. A „Hétköznapi mennyország” az a film volt, ami teljesen lelassította és visszahozta az emberek közé, a mai világba. Ezért azt gondolta, hogy érdemes volt eljönni. Egyre kevesebb az az ember, aki a reggel nyolctól este hétig tartó nap után fogja magát és beül egy filmre, amiről nem is tudja, hogy pontosan miről fog szólni.
Ezek a tényezők sajnos mind közrejátszanak. Ennek ellenére a Művész Mozi átlag nézőszáma ebben az évben 29 fő volt, ami az előadási átlagokat tekintve nagyon jónak mondható. Vannak kilenc, tizenkét fős számmal működő mozik, Budapesten is több art-mozit fenyeget a bezárás veszélye.
EgriSzín: Miből tevődik össze a Művész Mozi költségvetése?
Püski Viktória: Nálunk elsősorban a film kölcsönzési díja, szállítási díja, a gépész díja, valamint a plakát, a programfüzet költségei jelenti. Ezek az alapvető kiadások, az intézmény rezsijébe beletartozik a mozi is.
Azt tudom elmondani, hogy a pályázatokkal együtt, amiket nyerünk (hiszen a filmklub sorozatunkra pályázunk, és a programfüzetünkre pályáztunk az elmúlt évben is), az elmúlt évben is nullszaldósra ki tudtuk hozni, ami szerintem nagyon jó eredmény egy ilyen art-mozi tekintetében. Gépeket kellett felújítani, gyakorlatilag ez jelentette a legnagyobb költséget.
Egy évben a működési költség rezsi nélkül 2-2,5 millió forint, ezt kell kitermelni valahogy.
A különböző pályázati forrásokból és a jegybevételből ez nem egyszerű dolog.
A filmek kölcsönzési díja is változó, minden forgalmazó maga határozza meg a díját.
Kedvezményként léteznek a Magyar Mozgókép Közalapítvány normatív, illetve szelektív támogatásai, amit a heti három vetítéssel nem lehet igénybe venni, ezért mi a filmklubra pályázunk. A külön art-teremmel rendelkező, mindennap vetítő mozik számára, amelyek negyedévente elérik az előírt nézőszámot nyújthat segítséget a normatív támogatás. A feltételeket egyre kevesebb helyen tudják teljesíteni, az előző negyedévben ez csupán két mozinak sikerült. Ez a pénz komoly támogatás a moziknak, valószínűleg az állam kurtítani fogja ezt az összeget is az idén.