Az Eszterházy Károly Főiskola Természettudományi Karának újabb rendezvényén Vissy Károlyt és az érdeklődőket Dr. Liptai Kálmán, a kar dékánja köszöntötte. Az előadás első részében az időjós ismertette azokat a fontosabb fogalmakat, amelyekkel gyakorta találkozhatunk mindenféle előrejelző fórumon. Megtudhattuk (vagy megerősítést kaptunk), hogy a ciklon a csapadékos, felhős időjárás és a legmarkánsabb légköri képződmények hordozója; ellenben az anticiklon a derült, száraz, napos időszakokhoz járul hozzá, bár, télen a köd hajlamos az anticiklonban kialakulni.

Vissy Károly a laikus közönség számára érthetően, de mégis a magas fokú szakmai felkészültség benyomását keltve vázolta az időjárás-előrejelzés kialakulását és fejlődését. Elmondta, hogy a kezdeti próbálkozásokat követően a 19. század közepén felgyorsult az előrejelzési módszerek és eszközök fejlődése. Ennek a folyamatnak egyik jelentős állomása volt az 1854-es balaklavai szerencsétlenség, amikor egy éjszaka alatt egy nagy viharban néhány óra alatt megsemmisült az egyesült angol-francia hadiflotta a Krím-félsziget melletti Balaklavai-öbölben. Ezek után a francia kormányzó megbízásából Le Verrier csillagász a már vihar előtt is működő néhány meteorológia állomás adataiból kikövetkeztette, hogy az említett viharra egy pontosabb vizsgálat során lehetett volna előrejelzést készíteni, és ezzel elkerülni a katasztrófát. A meteorológiai előrejelzések számára a távíró elterjedése hozott először nagy fellendülést, hiszen a számkódokba rejtett üzeneteket könnyen és gyorsan lehetett eljuttatni a meteorológiai intézetek elődeinek számító központokba, majd innen (Magyarországon) a vidéki postahivatalokba, amelyek falán minden nap ott lógott a még kevésbé pontos napi előrejelzés. A számítástecnikai adatfeldolgozásoknak is ez, a számkódokba rejtett adatok továbbítási módszer volt az alapja. A 20. század során az elektronika fejlődésével párhuzamosan javult az előrejelzések pontossága. Neumann János 1947-ben még egy 47 tonnás számítógépet próbált felhasználni erre a célra egy 22 fős szakmai stábbal. A mai, az ország egyik legnagyobb teljesítményű számítógépével dolgozó lokális előrejelzésekhez már a Meteorológiai Intézet nagyjából 16 millió adatot használ fel.

A prezentáció második felében Vissy Károly kitért a globális felmelegedés problematikájára. Elmondta, hogy kezdetben még ő is a szkeptikusok táborába tartozva figyelte a különböző vészjóslatokat, de mára már minden kétséget kizáróan vallja, hogy ez a probléma egyértelmű veszélyt jelent a Földre. A várható folyamatos felmelegedéssel kapcsolatban azt mondta, hogy lehetnek olyan területek, ahol ez ideiglenesen nem fog jelentkezni. Hiszen, bizonyos helyeken megváltozhat a felhőrendszer, ami azt eredményezheti, hogy, ahol tartósan sűrűbb lesz a felhőzet, ott hidegebb lesz.

A globális felmelegedést bizonyítva több adattal támasztotta alá az előadó, hogy ez a jelenség égető problémát okoz az emberiség számára. Vissy Károly kiemelte, hogy a jégtakaró folyamatos csökkenése vízszint-emelkedést és közvetetten áramlatváltozásokat okozhat. A felmelegedéssel kapcsolatos következményeket vizsgáló legoptimistább előrejelzés is azt jósolja, hogy a század végére minimum 2 fokkal nő az átlaghőmérséklet, de a legpesszimistább hét fok már 5-6 méteres tengerszint-emelkedést eredményezhetne. A Kárpát-medence tekintetében a felmelegedés várható következményeiként az intenzívebb tavaszi áradásokat, az enyhébb telet, az extrém csapadékok gyakoribb megjelenését és a csapadék éven belüli eloszlásának megváltozását említette.

Végül, Vissy Károly hangsúlyozta, hogy mindenképp szükséges változtatni az emberek felfogásán. A „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” mondattal foglalta össze azt a hozzáállást, amelyet minden környezettudatos embernek tanúsítania kellene.