Talpalávaló egyenesen Párizsból
Még a díjátadók előtt, Elsa Pereira francia nyelvű lektor mutatta be zenés kisfilmjét egy alternatív, sosem alvó Párizst elénk tárva. Eztán tapsolhatták meg egymást, illetve a francia helyesírás, a „ki tud többet Franciaországról?” és a „Ki mit tud?” versenyszámainak helyezettjeit a középiskolások, főiskolások és tanáraik.
Aztán szűk félórával később a tömeg – kiegészülve még pár érdeklődővel – az Ifiházban tolongott várva a koncertet. Este 8-kor a színpadon is volt az LPB Club, hogy dallamos pop-rockkal töltse be a koncerttermet. Kezdetben kissé nehezen vált az előadás kellően interaktívvá – talán a nyelvi akadályok miatt is. Ám hamarosan tini lányok özönlötték el a színpad előtti parkettet. Akkor vette igazán kezdetét az a „les petites bourrettes”, az az egy kis tánc, amit a zenekar neve is hirdet. Alig maradt a közönségnek székhez ragadt tagja.
Hogy mindezt lehetett-e még fokozni? Az együttes tagjai szerint nagyon is. Újra és újra eleget tettek az őket vissza-visszahívó közönség kívánságának és zenéltek még. Sőt lejöttek a színpadról, s mint utcazenészek folytatták – előkerültek igazán extrém hangszerek is. Persze ilyet se sok zenekar csinál; olyat sem, hogy addig osztogassák az autógrammokat, amíg még egy ember is van rajtuk kívül a teremben. Ráadásul végig ott maradtak a Part Caféban is, ahol így nem csak francia zenéket hallgathattunk, és fillérekért kóstolhattunk különleges francia ízeket, de hazájukban jól ismert zenészekkel is beszélgethettünk – feltéve, ha sikeresen leküzdöttük a nyelvi akadályokat.
Bánhatja is, aki nem volt ott.
autógramm? az az?