A gyerekek különösen fogékonyak az új dolgokra, főleg ha még látványos is. Hatalmas lépés lehet az EKF kezdeményezése, vagyishogy a Gyakorlóiskola ötödikes osztályaiban új, interaktív környezetben kezdték meg a tanévet. A tanár vetíthet a falra, a diákok forrásokat kereshetnek a google-n, körbejárhatják az ókori piramisokat a világhálón, de a szülőknek sem kell annyit golyóstollra költeniük, közben meg fiuk még gépelni is megtanul. A gyerkőc rákényszerül az aktivitásra és így tovább. Kétségtelen, a módszernek rengeteg előnye van, ám legalább ugyanannyi kérdést felvet a gyakorlati alkalmazása.

 

Vajon mennyire pótolhat egy könyvet, egy füzetet a mini pc ebben a korban?  A leghétköznapibbal élve: „Tanárnő kérem, otthon felejtettem a gépem!” Bizony nem olyan egyszerű kölcsönkérni a padtárstól, mint egy ceruzát. Vagy ha a szünetben leszédül az egyik gép a padról! Ajjaj! Nem én voltam, a te hibád! De rendben, tegyük fel, hogy ezek az elmés szerkezetek az iskolában pihennek éjszakánként (hogy írunk akkor házit?), szünetekben szigorúan elzárva (amúgy is strapabíró) és ilyen probléma nincs.

 

Noha nem rendelkezem több éves tapasztalattal, volt szerencsém tanítani ötödikes osztályban. Az biztos, fel tudja kelteni a gyerekek érdeklődését, ha valami színes, mozog, nyomkodni lehet. Bár a gyakorlóiskolában válogatott gyerekek ülnek,- főiskolai oktatók mondják, be vannak már idomítva - van azért olyan 10-11 éves, akinek még a folyamatos olvasás sem megy, nem tud egy rövid szöveget értően feldolgozni, nehézséget okoz egy néhány soros vázlat másolása. Egy ötödikes a tanulmányai elején jár, a tanulást, a gondolkodást tanulja. Elég szomorú, ha egy ilyen korú gyerek annyira ki van égve, hogy csak pc-kkel, meg interaktív táblával lehet felkelteni az érdeklődését. Nem is beszélve, hogy sajnos nem minden család teheti, hogy számítógépet vegyen csemetéjének otthonra, és nem minden iskola, tudja mini pc-vel felszerelni termeit. Sokan, de nem mindenki kezeli barátjaként a számítógépet. Vajon egy 30-40 éve a szakmában lévő tanártól mennyire várható el, hogy biztosan kezelje ezeket, lecserélve a jó kis régi, néhol szakadt, de kedves tankönyvet?  Tekintetbe véve, hogy a technika ördöge bizony nem alszik. Sokszor még egy egyszerű projektor beüzemelése is gondot okozhat. Nem olyan természetes átküldeni a legfrissebb linket, mint nedves szivaccsal letörölni a krétaport. Na jó, lépjünk túl ezen is, legyen ez a cél, és amúgyis ez már egy másik generáció, fiatalok, gyorsan tanulnak.

 

Felgyorsult, modern, digitális világban élünk. Maga az ötlet, és az eszközök remekek, a pedagógia, a módszertan a technika és még kitudjami fejlődik. Kérdés, hogy a gyerekek, a tanárok, mi emberek tudjuk-e követni? Képes lesz-e az interaktív tanulás a társadalom számára hasznos és potenciális munkaerőt kitermelni, vagy tovább nő a szakadék a korral haladók és lemaradók között? Azért lesz az a csibész, akinek a kék halál miatt nem lesz kész a matek házi.
Marcsek Gábor