Régi fotók befestve vörös felületekkel, és máris egy új dimenzióban találjuk magunkat. Vagy az vonz, amit felismerünk, vagy az, amit még sosem láttunk. Ez utóbbi jellemző a most látható kiállításra, amelyen a marosvásárhelyi születésű képzőművész számítógépes technikával alkotott művei sorakoznak.  A régi fotók a történelem dokumentumai, amik elveszítik dokumentatív jellegüket, új, abszurd dokumentációt építenek fel. Ebben az összefüggésben új értelmet, új tartalmat kapnak a régi fotók, egyszerűen megtörik a zsánerképek, édeskés századfordulós hangulata. Az időtlen, szellemes groteszk, szórakoztat is.

Daradics Árpád Fotó: Egri Szín

A vörös megadja az alapmotívumot, játszik, kizökkent és elbizonytalanít. A meglepően letisztult képi világ és a vörös  kifejezőereje különös álmokat varázsol a régmúlt jeleneteiből, aminek hatására könnyen elveszítjük valóságérzékünket.
Korunk nagy törekvése a meglévő dolgok újrahangolása, s ha valaki hozzáöltözik a fekete-fehér fotó-alap és a vörös alkotta szabályrendszerhez, környezetével együtt azonnal részesévé válik a Daradics kreálta belső világnak, amiből a későbbiekben is nehezen tud szabadulni.
A képekből kilépő szereplő meggyőz a világok átjárhatóságáról, a dimenziók nyitottságáról, s egyúttal el is idegenít a valós élet
Nem kapcsolódik semmi filozófia a képekhez, ahogy Daradics Árpád a kiállítás megnyitóján elmondta. A látvány mégis elgondolkodtat, a képek új dimenziót nyitnak meg a néző számára. A végtelen és a semmi támaszkodik a vörös színre, a vicc is elegánssá válik.
Csak mint vizuális élmény működik, bár az érzék reagál az ingerre, s ez már viszonyulásra késztet. A hatást felerősíti a Kis Zsinagóga tere, amiben a tiszta formák és színek jól érvényesülnek.

1 Fotó: Egri Szín