Lélek és szakma
Még mindig van a tarsolyban
Mirkóczki Zita: Szakmai kézfogás (nevet). Nem jár hozzá anyagi elismerés, az évek munkáját értékelik ilyenkor. Visszatekintenek három évre, és értékelik, hogy milyen eredményeket ért el az iskolánk a fesztiválokon. Tavaly 6 koreográfiát indítottunk, ebből 5 első és 1 második díjat szereztünk - azt hiszem, ez magáért beszél.
Elismert munka
EgriSzín: Ki állítja össze az évzáró műsort? Ez egyedül a Te hatásköröd?
Mirkóczki Zita: Az iskolában nem egyedül dolgozom. A két kolleganőm, egyben tanítványom is volt. Göböly Bettina az Egri Fesztivál Balett tagja volt, Sárosi Anna pedig a Balett Intézetből jött vissza.
EgriSzín: A kérdés nem volt véletlen, hiszen Bettina munkáját szintén elismerték nemrég. Mi is pontosan ez a díj?
Göböly Bettina: A Magyar Táncművészeti Főiskola rendezett egy koreográfusi versenyt, ahol különdíjat nyertünk. Számomra nagyon fontos elismerés, hiszen a zsűriben a szakma legjobbjai ültek. Nagyon sokat tanultam a Pódium Tánc és Balettiskolában, érdemes itt dolgozni, hálás feladat.
EgriSzín: Hogyan készül a Pódium a nyárra?
Mirkóczki Zita: Nyári táborokkal, majd egy kis pihenővel. Utána újult erővel kezdünk.
EgriSzín: Nem furcsa az, hogy egy elismert egri tánccsoport nem lép fel nyári rendezvényen Egerben? Nem hinném, hogy az egrieknek ismeretlenül hangzik például az „Erlau” szó…
Mirkóczki Zita: Valóban volt 2-3 évvel ezelőtt egy Erlau Táncfesztivál, amiben nagy szerepet vállaltunk Barta Dórával. Miután ez megszűnt, igazi nívós táncos produkciókat nem láthatott a város. Aztán létrejött a kőszínházban egy tánctagozat, ami ezt valamilyen szinten pótolja, de a nyári rendezvényeken egyáltalán nem szerepelünk.
EgriSzín: Hiányzik?
Mirkóczki Zita: Azt hiszem, hogy nekünk hiányzik, de szerintem a városnak, a közönségnek is. Sokan megállítanak és megkérdezik, hogy hol van az az Egri Fesztivál Balett és az az Erlau Táncfesztivál, amihez hozzászoktak.
Sárosi Anna: Ezt csak komolyan lehet. Nem érdemes úgy elkezdeni, hogy csak tanítgatok. Azzal csak a jövő tehetségeinek ártanánk. Három éves koromban kezdtem táncolni, táncos szerettem volna lenni. Aztán később, miután felvettek a Táncművészeti Főiskolára, úgy éreztem, hogy szeretném a pedagógusi vénámat is megmutatni.
EgriSzín: Ezek szerint beszélhetünk arról, hogy a Pódium táncpedagógusokat is „termel”?
Mirkóczki Zita: Nagyon büszke vagyok erre, mert szerintem nagyon kevés iskola mondhatja el magáról, hogy ilyen növendékei vannak. Komolyan gondolkoznak és vissza is jönnek. Ez lelkileg és szakmailag is nagyon fontos. Már a fiatalabb korosztályból is többen jelezték, hogy szeretnének ezzel foglalkozni. Lesz utánpótlásunk, ebben biztos vagyok.
A Pódium
EgriSzín: Tizenöt év után hogy érzitek, mennyi van még a csapatban?
Mirkóczki Zita: Sok. Egy gátunk van: a hely. A körülményeken lehetne javítani, nagyobb termekkel, nagyobb öltözőkkel. De azt, hogy ilyen körülmények között is tudjuk tartani ezt a magas színvonalat, a szülőknek is köszönhetjük. Annak a lelkes csapatnak, akik évek óta hozzák a gyerekeket, bíznak bennünk, hisznek a mi tudásunkban és elhivatottságunkban. Kuriózum, hogy egy ilyen iskola – vállalkozásként – tizenöt éve így működik. A másik különlegesség, hogy azért itt felnőtt egy Egri Fesztivál Balett, amiből létrejött egy tánctagozat, hogy 5 évig működött sikeresen egy táncfesztivál, és hogy még mindig nem fogyott ki a tarsoly.
EgriSzín: A hely-problémára lehet megoldás az AGORA?
Mirkóczki Zita: Mindenképpen, én nagyon AGORA-párti vagyok. Úgy gondolom, hogy Egernek szüksége van kulturális szempontból egy ilyen intézményre. Nincs ma Egerben egy hely, ahol akár a Szimfonikus Zenekar, akár a képzőművészet meg tudja magát mutatni olyan körülmények között, ahová igazán való. Szerintem azonban AGORA nem csak a kultúra számára lesz fontos, hanem az Egerben élők számára is. Egy átfogó koncepciót jelent majd ez a kulturális életben.