"Mintha Valaki hangsúlyozni szeretné számunkra, hogy van okunk az ünneplésre. De megemlékezünk-e egyáltalán az életről, eszünkbe jut-e örülni neki, hálát adni érte?
November elseje, amikor a halottak napja van, munkaszüneti nap, ezen a napon méltóságteljes emlékezés tölti be a szíveket, gyertyák gyúlnak a temetőkben, virágok kerülnek a sírokra. És így van ez jól, mert megvan az ideje a gyásznak és megvan az ideje az örömnek is!         Akkor tehát az élet napján örvendezzünk, legyünk hálásak érte, hogy kaptuk! Különösen tavasszal szembetűnő, leginkább érzékelhető, ahogyan az élet magára talál, ahogyan az, Aki teremtette az életet, nagy szeretettel újra és újra megújítja azt az Ő örök rendje szerint. Ennek a gazdagon megújuló életnek a bizonyítéka a tavaszi lombfakadás, a virágpompa, az állatok kicsinyeinek sokasága és gyermekeink születése is.
Az élet örömre fakaszt! Mert, amikor először pillantunk gyermekünk arcába, amikor először találkozik tekintetünk, beleborzongunk az élet csodájának titkába és soha nem érzett öröm tölti el a szívünket. Semmihez nem hasonlítható ez az öröm, amivel gyermekeinkben Isten megajándékoz bennünket, ahogyan életet teremtő csodájának részeseivé tesz minket. Minden szülő kiváltságként élheti meg, hogy egy új élet bízatik rá, akiért felelősséggel tartozik, s aki oly sok örömöt fog hozni életébe.
Ezen a kettős ünnepen szeretettel és tisztelettel köszöntünk minden édesapát és édesanyát, akik elfogadták és vállalták a gyermekáldást, akik a nehezedő körülmények ellenére is az életet választották és gyermeket, gyermekeket nevelnek! Sok áldást, örömöt, erőt és bölcsességet kívánunk ahhoz a felemelő hivatáshoz, amit választottak! És köszöntjük a gyermekeket is, akik a jövő, jövőnk előhírnökei, kívánjuk nekik, hogy ők is megismerhessék és felfedezhessék azt a mérhetetlen gazdagságot, amit Isten készített számukra ebben a világban és felnövekedve megérthessék, mi az Ő terve életükkel, hogy ők is az élet továbbvivői lehessenek!
Nem szeretnénk ünneprontók lenni, ám ezekben a napokban eszünkbe jutnak azok a megfogant kis életek is, akik nem kaptak esélyt az életre, akiknek szülei úgy döntöttek, nem jöhetnek a világra, nem születhetnek meg. Vajon nem emiatt is sújtanak bennünket mindenféle válságok? Nem emiatt is örömtelen, sokszor értelmetlen és kilátástalan az életünk, mert eltaszítottuk magunktól az áldásokat, amire olyan nagyon vágyunk, csak éppen nem jó helyen keressük?
Az ÉLET napján döntsünk úgy, hogy az életet választjuk! Fogadjuk el az áldást, hogy gyermekeinkben megajándékozottak lehessünk, hogy gyermekeinkben megújulhasson az életünk, tovább élhessen a családunk, lehessen ne csak múltja, de jövője is ennek a
nemzetnek! Így legyen!"
                                                

A Kiáltás az Életért Egyesület egri csoportja