A kétnapos rendezvényen neves előadók segítségével térképezik fel az irodalom legfontosabb területeit, legmarkánsabb problémáit. A konferenciát üdvözölve köszöntötte a résztvevőket Hauser Zoltán rektor, ma délelőtt a Líceum első emeletén. Az intézmény bemutatásakor kijelentette, hogy a Főiskola piacvezető a tanárképzésben, nemcsak regionális szinten, hanem országosan is. Ennek továbbfejlesztésében gondolkodnak. A rektor kiemelte a Főiskola eredményeit, a Regionális Tudásközpont szerepét. A 9000 körüli hallgatói létszámon belül a felnőttképzésben résztvevők száma mutat csökkenést. A köszöntőben szó esett a Líceum épületének teljes revitalizációjáról, amihez az „Infotórium” elnevezésű funkcióbővítő beruházás is társul.
Az első előadást Kulcsár Szabó Ernő, az ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézetének igazgatója tartotta, „ Megtört-e a hang monopóliuma a költészetben?” címmel. A professzor a kérdés körüljárásával az eltávolodásra, a térvesztésre hívta fel a figyelmet, ami a költészetben a hagyományoktól való elfordulásban, a másfajta beszédmódban érhető tetten. A nyugat-európai lírának egyfajta tünete a „multimédiás turmix”. Jól kivehető az utóbbi fél évszázad költészetben az a hiány, ami az irodalomban jelentkezik. A költészet nem úgy beszél, mint Babits, Ady idejében.

Hauser Zoltán rektor Fotó: Egri Szín

Kabdebó Lóránt professzor, „ A Szabó Lőrinc-vers mondhatósága” című előadásában érveket keresett arra, hogy miért nincs benne Szabó Lőrinc a köztudatban, mint a hasonló nagyságok. A 20. század utolsó harmadában történt nagy kanonizációs folyamat következtében Szabó Lőrinc költészete is egy bizonyos helyre került. A történelmi elhelyezés okai a belső összhangtalanság, belső töredezettség, az egymásnak feszülő gondolatok. A sajátos rímkezelés, a ki nem mondott gondolatok egymásnak feszülése egy mondaton belül, mind a megértést a művek elhelyezését nehezíti. A korai művekre jellemző dalszerűség az életmű végén visszatér, ám sok esetben magyarázni kell az összetört hangokat, az összerázott kifejezéseket.