Északi tájak látványa

Rácz István hagyatéka mai szemmel

Holló Miklós 2009.05.18.00:00

Rácz István fotóművész képeiből nyílt kiállítás a 11. Finn-magyar testvérvárosok találkozója alkalmából, ma délután, az EKMK Művészetek Házában. A finn és norvég művészettörténet legnevesebb fotósának munkásságát Molnár István Géza fotóművész mutatta be.

Északi tájak látványa

Rácz István hagyatéka mai szemmel

Holló Miklós 2009.05.18.00:00

Hirdetés

Északi tájak látványa

Rácz István hagyatéka mai szemmel

Holló Miklós 2009.05.18.00:00

Az ötvenes, hatvanas évek Finnországa jelenik meg a most kiállított fotókon. A nagyszerű képek alkotója, Rácz István hosszú időt töltött Finnországban, ahol elsősorban a skandináv népek művészetéről, történelmi, népi emlékeiről készített felvételeivel vívta ki magának a nemzetközi elismerést.
A finn városok küldöttsége jelenlétében Ponyi László, az Egri Kulturális és Művészeti Központ igazgatója az intézmény nevében üdvözölte a „Finnország magyar szemmel” című kiállítás vendégeit. Homa János, a Kulturális Bizottság elnöke beszédében kiemelte, hogy a sokáig Finnországban élő Rácz Istvánnak, többek között a Kalevala lefordítását is köszönhetjük.
Molnár István Géza fotóművész, a tárlat szakmai megnyitója úgy beszélt Rácz Istvánról, mint a műtárgyfotózás egyik legavatottabb nemzetközi mesteréről, az emberi, népművészeti, kulturális értékek nagy megőrzőjéről. A kiállított képeken a finn táj, az építészet remekei, és a népművészeti tárgyak szépen komponált, tónusgazdag megjelenítésével találkozunk.

1 Fotó: Egri Szín

Az 1908-ban Terebesen született Rácz István, pályáját latin-görög-olasz szakos tanárként kezdte. A harmincas években külföldre távozott, majd Finnországban telepedett le, ahol fényképezni kezdett. 1945-ben hazatérve Sárospatakon népfőiskolát szervezett; később irodalmat tanított Békéstarhoson. 1956-ban újra Finnországba költözött, későbbi munkássága több európai országhoz kötődik. Több mint negyven fotóalbuma jelent meg.

1 Fotó: Egri Szín

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés

A nagy egri visszarendeződés

Esterházy Péter: „Akkor most, kérlek szépen, visszajöttek a komcsik vagy nem jöttek vissza? Visszának visszajöttek, de hogy komcsik-e?”

Visszajöttek a fideszesek. Vagy nem jöttek vissza. De akkor ki jött vissza helyettük, a képükben? És mi történt, történik, fog történni Egerben? Megannyi kínos kérdés.

Ahhoz, hogy sejtésünk legyen a jelenről és a jövőről, egy kicsit szembe kell néznünk a múlttal, meg kell értenünk, hogy mi is történt Egerben. Lényegében a teljes közgyűlést polgármesterestől lecserélték az egriek, amiből az is következik, hogy a városi cégek vezetői is nagy számban lesznek lecserélve, és valójában a teljes városi politikai elit megy a levesbe.

Halvány lila dunszt – A Neumann gimi tündöklése és bukása(?)

A hír az, hogy a Neumann János Gimnázium vezetése éppen a katolikus egyháznak ajánlkozik, hogy vigye tovább Eger ikonikus iskolájának a működtetését. És persze vagyonát, ami az egrieké volt, és amit egy alapítványi iskolához adtak oda, nem egyházihoz. De hogyan juthattunk idáig, hogy maga Sipos Mihály igazgató úr, a város egyik legjobb iskolájának atyja és gazdája készül bedobni életművét a klerikálpopulista, hogy világosabban ne fogalmazzunk, emésztőgödörbe? A válasz nagyon egyszerű: simán és kiszámíthatóan. Ehhez csak egy kicsit kell ismernünk a Lila iskola sztoriját és a rendszerváltás felemás normáit.

Lenkey-ház, az egri lombkorona sétány

Cseppben az állatorvosi ló az egri Lenkey-ház története. Az önkormányzat úgy döntött, hogy nem épít napelemparkot, hanem részben az arra szánt pénzből felújít egy rossz helyen és rossz állapotban lévő jellegtelen házat, aminek egyetlen története, hogy valaha Lenkey János, az Egerben országos hírű honvédtábornok ott látta meg a napvilágot. Értsük jól, a ház semmilyen jelentőséggel nem bírt a város életében, nem volt szalon, az ellenállás fészke stb. Egyszerű lepukkant lakóház volt, ahol egy gömöri közszolga családja lakott, és itt született gyermekük, aki később tábornok és derék honvéd lett. Nem építészeti és nem várostörténeti csoda. Most meg csaknem négymillióért újítják fel négyzetméterenként, ráadásul tapintható némi összefonódás a mostani polgármester és a nyertes cég között. El sem készültek vele határidőre, bár a város átvette, ami pedig elkészült, az kívülről is jól láthatóan trehány munka, a Fideszes várigazgató és a durcás városvezetés meg nem adja ki a szerződést, mondván üzleti titok.

Harminc éve a „lokálpatriótákról”

Az Egri Est-et több mint harminc éve alapítottuk. Olyan akkori fiatalok, akik azt gondoltuk, hogy erős demokrácia, csak szabad nyilvánossággal karöltve létezik. Igazunk volt. A választás szabadságához hozzátartozik az információhoz jutás szabadsága is. Az alábbi cikk 1993. áprilisában jelent meg. Szereplőinek egy része még ma is aktív. Sokan persze már meghaltak.

Amiért mégis fontos, hogy ilyen távlatból újra olvassuk, az azért van, mert ma lényegében ugyanazok a populista szólamok öntik el az egri közéletet, amelyek végül a helyi politika kiüresedéséhez, a tehetségtelen akarnokok masírozásához vezettek. Érdemes megfigyelni, hogy az antiparlamentáris retorika egy bő emberöltő távlatából hogyan köszön vissza, hogy a demokratikus pártok hogyan lettek egy azóta a klerikálfasizmus irányába tartó rendszer kipécézett ellenségei. És láthatjuk az EVAT Zrt. bölcsőjét, amiben egy gazdasági-hatalmi torzszülött ringott.

Állampolgári Részvétel Hete Egerben

Egerben két helyszínen is összetanakodhatnak a polgárok, hogy megbeszéljék az őket érintő ügyes-bajos dolgaikat. Október 6-án a Laborban Rázsi Botond igazgató úrral beszélgetnek arról, hogy a diákokat távol tartja-e az iskola a közélettől, október 8-án a Civil Közösségi Házban pedig a Családok a családokért aktivistái várják az érdeklődőket.