A festő mágiája
Földi Péter tárlata az Érsek-udvarban
Földi Péter személyében a hazai kortárs képzőművészet egyik legegyénibb hangú, legmarkánsabb szereplőjét köszönthetjük. A szuverén, öntörvényű, stílustendenciákhoz és divatirányzatokhoz nem kötődő művészt H. Szilasi Ágota köszöntötte a kiállítás alkalmából. Meghitt hangvételű elemző beszédében összefoglalta Földi Péter eddigi szakmai, művészi pályáját, az értékek, érzések mögött megrajzolva a képzeletgazdag embert, az alkotót. Kiemelte Földi szakmai, alkotói egyéniségét és pályájának azt a tulajdonságát, mely által a kezdeti részletek apró világából mára egy saját univerzumot épített fel a húsz évig Egerben tanító művész. Kozmikus méretűvé emelkedett alkotói dimenziója, a meseszerű láttatás illúziójával bevonja a nézőt a teremtés és az áldozat örömébe. Földi Péter azon alkotók egyike, akik egész életükön át szinte ugyanazt a képet festik. Úgy is fogalmazhatunk, hogy minden egyes képe egy nagy egész, egy rendszer része.
A nagyméretű táblaképek akár részleteiben is élvezhetők. A látvány, szinte a „mágikus realizmus” szereplőinek, elemeinek új összeépítést, asszociációit kívánja. Földi Péter a megnyitón köszönetet mondott az egri évekért, számára ez fontos hely, ahol igazán felnőtté vált.
Földi Péter 1949-ben született Somoskőújfaluban. Első mestere Somoskői Ödön volt. Képzőművészeti tanulmányait az egri Tanárképző Főiskola matematika-rajz szakán, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte. 1995-től az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola docenseként tevékenykedett 2009-es nyugdíjbavonulásáig.
A hazai tárlatok rendszeres résztvevőjeként több tucat kiemelkedő kiállítás fűződik nevéhez. A hetvenes évek végétől folyamatosan jelennek meg publikációi. A gyermekrajzok világát tanulmányozza írásaiban.
Számtalan elismerése közül a legfontosabbak a 1987-ben kapott Munkácsy-díj, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze 2001-ben és a 2007-ben kapott Kossuth-díj. 1994-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Pályáját és egyéni alkotói világát erősen meghatározza lakóhelye Somoskőújfalu, ami festészetének legfőbb ihletőforrása. Korai munkáiban a Jackson Pollock és Hans Hartung hatását mutató expresszív, majd lírai absztrakt világ érvényesül. A hetvenes években a természetes biológiai létformák geometrikus absztrakciója, a természetes körforgás gondolatvilágával párosul.
Letisztult formai ábrázolás jellemzi kiforrott alkotói korszakát. Egyéni stílusában az egységes, nagy színfelületek, a gyermekrajzok, a népművészet mesterkéletlen elemei köszönnek vissza. Figurái stiláris hagyományokhoz ragaszkodnak, a kompozíciók sokszor a legnagyobb felületek láttatásának koncepcióját követik. A dekoratív, síkszerű képalkotás, a "neoprimitív" festészet tisztaságát használja fel a folytonos újjászületés, az élet örökidejűségének, kozmikus megfogalmazására.
A közművelődési intézményekből egyre inkább kiszoruló, sajátos helyzetben egyensúlyozó Jelképző Alapítvány által szervezett tárlat, tisztelegni kíván a hamarosan nyugdíjba vonuló művész előtt.
