Sajnos az „alkotmányosok” ezt a remek ötletet is ellenzik, csakúgy, mint azt, hogy ne kapjon segélyt, aki kávézik. A végső megoldás egy mexikói, indián és enyhén askenázi zsidó donor (Kaszás Gergő) felhasználásával kifejlesztett, kávé hatására zombivá váló segélyezett előállítása. Mire mindez sikerül, addig a Földet kipusztítja a H4211N7654 pisztráng influenza. Ilyesmi is volt a szezon utolsó Hírlap színházának pompás előadásán.

Amikor az amúgy valaha vicces Sándor Györgynek elment az esze, és „humoralistává” alakította magát, akkor elfordult tőle a közönség. Amikor az amúgy valaha szellemes Farkasházy Tivadar mély értelmű dolgokról kezdte osztani az észt, akkor elérte azt, hogy nem a szövegén, hanem rajta röhög az ország. A humor csak akkor hat, ha nem veszi magát komolyan a viccmesélő. Aki nem ismeri a humorban a tréfát, az könnyen besavanyodik. Míg Görög László, aki romatelepi lóként könnyedén bölcselkedett egy korábbi előadáson, most tépelődő balliberális értelmiségiként, a tények erejében bízva kívánta sokkolni a publikumot.

A tények pedig unalmas dolgok, színházban nem sok keresnivalójuk akad. Aki a magyar társadalom zsigereiben megbúvó rasszizmusról akar üzenni, annak nem az interneten fellelhető mocsokból kell direktmód idézni, hanem elég megmutatni egy magyar falu képviselőnőjét eljátszó Fekete Györgyi egyetlen gesztusát.

Ezen az estén egy kicsit moralistábbra sikeredett a Hírlap színház, még ha célja is volt a társulatnak egy kis szellemi kényelmetlenség okozása. Persze, amiről beszélünk az a felhőtlen szórakoztatás, a briliáns színészi játék, az érzéki előadásmód és a szakma tudásának legfelső szintjén zajlott. Az egri társulat ismét bebizonyította, hogy ott a helye e legjobbak között a pécsi színházi találkozón, hogy a jó színház nem magasabb szférákban lebegő önálló képződmény, hanem része a mindennapi valóságnak, hogy nincsenek tabuk. Mindenről beszélhetünk és kell beszélnünk, mert ez az értelmiség dolga.

Talán Eger belső viszonyai nem képezhették egyedül vizsgálódás tárgyát. Igaz, azok a viszonyok pénzügyi emlőket rejtegetnek, és az igazi művészet nem bicska-, hanem bukszanyitogató.