Rögtönzött körkérdésünkből, amely természetesen nem reprezentatív, kiderül: az eseménynek vannak hibái, de összességében jó. Sokan hozták fel, hogy miért kell gyakorlatilag ugyanazokat a zenekarokat idehívni. Nos, aki ott volt az első este láthatta: igen komoly lökdösődésbe került az első sorban állni. Az udvar ugyanis színültig. Szóval az, hogy Kispál és a borz visszatérő vendégnek számít cseppet sem érdekelte a közönséget, sőt fütyültek rá. Másrészről meg járt utat járatlanért…

A sör olyan, mint szokott, gyanítod benne a vizet, de bizonyíték soha nem lesz rá. Kettőötvenért viszont több, mint megéri. A pult nagy, nem fogy ki áruból, az alkalmazottak meg dolgoznak, ahogy bírnak, de ekkora tömeget mindenhogy nehéz kiszolgálni. Szóval a leleményesebbje átugorhatott a szomszédba egy nagyfröccsre. A hangulat a helyén, a Líceum udvara egyértelműen alkalmas a fesztiválozásra. A nagy kopasz emberek a bejáratnál kemények, de nem taplók, és röntgenszemmel vannak megáldva. A három pulóverrel takart kisüveges házipálinkát szemük sarkából is észreveszik. A napozóágyak napozni is, aludni is jók. Délután meg látszik, hogy van élet a főiskolán. Jönnek aztán középiskolások is, meg versenyt főzhetnek a karok, vetélkednek a kollégiumok. Az igazi attrakció azonban naná, hogy az esti lesz. Kezdésnek volt röhögés, nagykoncert, nagy érzés, Kispál. Meg persze Kaukázus. Második napra látszott, hogy a nyitó éjszaka sokakat megviselt, kevesen voltunk. A törzsközönség azonban kitartó. Supernem, Heaven Street Seven és Karányi. Hideg este, forró hangulattal. Szerdára aztán mindenki kimosta a csipát, kialudta macskajajt. Az egri Cabaret hozta saját közönségét, és elérte, hogy aki beállt a sorba rendelni, már előre doboljon az ujjával. A Quimby aztán szétrúgta a ház oldalát. Jártak kezek-lábak, telitorokból szólt az Autó egy szerpentinen, utána a PASO fújta el a nótánkat. Csütörtökön pedig mi lehetne más, mint Republic. A fanyalgóknak azonban ismét a figyelmébe lehet ajánlani azt az emberáradatot, amit Cipőék váltanak ki Egerben. A Kerekes Band pedig kiváló ahhoz, hogy aki a jó muzsikát szereti, még levezethesse egy nagy mulatságban a Repül a bálnát. Péntekre maradt a harc az arcért. Sajnos az már csak egy diszkóban.

Az „utolshow”-ként aposztrofált esemény hozta azt, amit megszokhattunk és el is vártunk. Jó koncertek, jó zenék, jó együtt. Műanyagpoharas mosolygós. Több takarító jött, mint tavaly, nem gázoltunk örökké szemétben. Persze a mosdó kérdéskörre idén is a dugulás volt a jellemző, ez azonban szinte hozzátartozik az eFeN-érzéshez. Jó volt ez búcsúzóul. Most már törhetjük a fejünket a jövőn.