Képekkel és szavakkal
Korunk meglehetősen dinamikus, vizuális absztrakciókra épülő szemléletmódjában különös, elgondolkodtató helye van egy olyan kiállításnak, ami nem elsősorban a ma nyelvén beszél. Két ember, Kelemen Erzsébet költő és Zolcsák Miklós ikonfestő sokkal inkább a mindenséghez és az örökkévalósághoz szól művészetével. Wiltner Ágnes fuvolaelőadásával kezdődött a tárlatmegnyíitó, amelyen sok szó esett a művészetről és a vallásról.
A képek szépségéről, ritkaságszámba menő bensőségességéről beszélt Ponyi László, az Egri Kulturális és Művészeti Központ igazgatója köszöntőjében.
Homa János a személyes élményeiből kiindulva, a vallásról, a hit jelentőségéről szólt megnyitóbeszédében. Történelmi példával, Anrej Rubljovval, minden idők egyik legnagyobb ikonfestőjével világította meg a művészet és a hit egymásba-fonódását. A szent témát megjelenítő és hordozó ikon, egyúttal műalkotás is, melyhez nagyon erős kötődése lehet az embernek.
A két alkotó ezúttal beavató, ismertető módon, részletesen beszélt az alkotói tevékenységéről, műveik rendeltetéséről. A házaspár munkásságában a hagyomány és a modernitás kettőssége is jelen van, hiszen a több mint ezer éves múltra visszatekintő festői szent-ábrázolás mai hagyománya mellett, Kelemen Erzsébet a képalkotás irodalmi eszközrendszerével, éppen korunk kritikáját fogalmazza meg. A több műfajban alkotó írónő az irodalom művelése mellett tanár, aki képverseihez maga mutatott értelmezési lehetőséget. Több művét is bemutatta alapos elemzéssel adva fogódzót a művekhez. A szellemes képköltemények kiállított műtárgyként is tökéletesen hatnak, sokszor üzennek, tiltakozva az amerikenizálódó nyelvi tendenciák ellen, helyére billentve az abszurd világot.
Zolcsák Miklós művészete egy veretes, történelmi léptékű kifejezésmódja a hitnek. Az ikon tanít, nevel, erőt, hitet ad, ezért mindig is nagy jelentősége volt a hívők életében. A lelkész nagyhét alkalmával a közösségi, emberi lét értékeinek a létbeli elkötelezettségnek élményét megfogalmazva, beszélt az ünnepről.
