EgriSzín: Több műfajban utazol. Melyikben tartod magad a legjobbnak?

Szabó Attila: Azt szoktam mondani, hogy én csak zenélek. Muzsikusnak tartom magam, nem szoktam meghúzni a határvonalat. Igyekszem magamból minden műfajban amit művelek, maximálisan odafigyelve, koncentrálva a legtöbbet megmutatni, bárhol, bármilyen zenekarban bármilyen alkalommal. Nem tudom melyikben vagyok a legjobb, csak azt, hogy bőven van mit tanulni. A gitározással is így van, minél többet tanulok, annál inkább rájövök, hogy mennyi minden van még, amit nem tudok.

EgriSzín: A színpadi jelenlét kihozza belőled azokat a szamélyiségjegyeket, amik egyébként nem láthatóak?

Szabó Attila: Éppen azért jó a zenélés, mert ha valaki belefeledkezik a zenébe, azt csinálja ami éppen jólesik. Nem vagyok egyhelyben ülő ember, szeretek jönni-menni, mozogni, élvezni a zenét. A lényeg az, hogy amit érzek, bátran kimutatom a színpadon is.

EgriSzín: Van átjárás a műfajok között, vagy csak különbségek vannak?

Szabó Attila: Vannak különbségek és vannak átjárások. Az hogy a Csík zenekar befutottnak számít, az pontosan amiatt van, hogy olyan átjárásokat találtunk, ami két műfaj között eddig nem volt. Ez tette nagyon népszerűvé a zenekart. Van olyan lehetőség, hogy két műfaj úgy tud találkozni, hogy egészséges a kapcsolat közöttük.

EgriSzín: Hol helyeznéd el a pedagógusi tevékenységet az életedben?

Szabó Attila: Nagyon fontos számomra. 1991-ben végeztem a főiskolán, azóta egyfolytában tanítok, 2000 óta zeneiskolában. Mindig voltak és most is vannak olyan tanítványaim, akikért borzasztóan megéri ezt csinálni. Mi autentikus népzenét játszunk leginkább. Nagyon fontos, hogy ennek a kultúrának a fennmaradása civil társadalomtól függ, mi teszünk érte. Az utóbbi években azt láttuk, hogy sokminden fontos, ez abszolút nem. Ezért lényeges, hogy vannak olyan tanítványok, akik készek ezt átvenni, és ha még nem is értik miért fontos a hagyomány, később rájönnek, hogy a hagyománynak, a zenén kívül milyen más részei is vannak.

Szabó Attila Fotó: Egri Szín

 

EgriSzín: Ez a város gazdag művészeti, történelmi értékekben. Milyen Egerben a zenei élet, milyen a zenei arculata?

Szabó Attila: A zenei arculat nagyon érdekes, de nagyon szegényes. Amíg a város a kultúrát improduktív műfajnak tartja, addig a támogatások mértéke is ennek megfelelő. Az, hogy Eger városában a színház létezik, az nagyon jó, de más nincsen. Szkeptikus vagyok az Agórával is, mert jó, hogy lesz, de ki fog rá pénzt adni, ki fogja működtetni. Másrészt kik fognak oda járni, kik teszik agórává az Agórát? 

A városnak az a fajta kulturális koncepciója, hogy adnak egy kis pénzt a kultúrára hátha lesz belőle valami és ezzel befogják a száját azoknak akik csinálják, na ilyen fajta szemlélettel biztos hogy nem működik a dolog. Azokat a kezdeményezéseket, ahol ezt professzionális módon csinálták és csinálják, mint például az Egal klub, próbálják egyre inkább marginálissá tenni és politikai felhangokkal ellehetetleníteni. 

Szükség lenne egyfajta átgondoltságra. Nem kéne olyan sok fesztiválocska, kevesebbet, de jóval nagyobb volumenűt lehetne csinálni. Azt látom, hogy valamiért ez Egerben nem működik. A sok „ilyen-olyan” rendezvény helyett, csinálni kéne egy-két nagyot és az anyagi és szellemi erőforrásokat arra összpontosítani.