Kövek, faágak, árnyékok. Távoli fény, kontraszt, sziklák. Magasság mélység és valami különös atmoszféra.
Gráf Ildikó, képzett fotográfus. A természetkedvelőnek tehát végzett mestersége a fényképezés. Mégsem a gép és a szakma az úr a kiállított felvételeken, hanem a szabadság, a látásmód, a belső érzékenység.
A tárlatot H. Szilasi Ágota művészettörténész nyitotta meg. Előadásában először a fotográfia történetéről szóló gondolatait osztotta meg a közönséggel. A társadalmi emlékezet megörökítésére alkalmas fotográfia sokkal többet mond el az alkotóról, mint bármi.
A fekete-fehér képek önmaguk teremtik meg a formát és a hangulatot is. Gráf Ildikó finom kontrasztokban, egymásba fonódó formákban az árnyékok szövevényében jeleníti meg magát.
A most bemutatott kiállításon több évtizedes termésből válogat.  Képek meghitt atmoszférája mögött a letisztult természetes rendezettség uralkodik. A fekete-fehér tájképeken nem szerepel az ember, de ez nem jelenti ezt, hogy műveiből hiányozna az emberi. A kiállítás mottója és címe is Szent Ágostontól kölcsönzött, a megfellebbezhetetlen szépre az egyedire utal.