Erőss István 1964-ben született az erdélyi Csíkdánfalván, húsz éve Magyarországon él. 2008 óta az Eszterházy Károly Főiskola rajz tanszékének vezetője. Mesterdiplomáját a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerezte, doktori címét pedig nemrég a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán. Egész pályafutása alatt utazott. Tanuló és pályakezdő évei alatt csak Európában, később más kontinenseken is: előbb Afrikába jutott el, az utóbbi néhány évben pedig Ázsiába jár és hívják vissza rendszeresen. Mindig érdekelték a különböző nemzetek, világrészek épített környezetében megmutatkozó kulturális és világnézetbeli eltérések, vagy olykor épp a köztük fellelhető hasonlóság.
 

Erőss István és a nature art

Az ázsiai művésztelepek alkalmával figyelt fel rá, hogy a világnak azon a részén az emberek valami egészen erős szeretettel viszonyulnak az őket körülvevő természethez, és hogy az ún. nature art, vagyis természetművészet – az irányzat nyugat-európai, vagy amerikai változataihoz képest – itt tényleg, és pusztán a természettel való együtt alkotásról szól. Elkezdte kutatni az irányzathoz, s magához a természethez való különböző viszonyulásokat Keleten és Nyugaton, úgy, hogy közben maga is alkotott. Aki eljön a Zsinagógába, látni fogja, hogy még saját testén is „kísérletezett”. Cserekiállítás-sorozatot szervezett (és szervez) távol-keleti és magyar képzőművészek között (Szegmens I-II-III-IV-V), a kölcsönös megismerés mellett azért, mert rájött, hogy nemzetünk – elhanyagolt, de létező – természetművészeti hagyománya meglepően közel áll az ázsiaihoz, nem utolsó sorban pedig ezt a témát választotta doktori disszertációjához.

 
A Kis Zsinagógába hozott kiállításának anyaga nem más, mint a – 2009. februárjában megvédett – doktorijához kapcsolódó, vagyis nature art-ban alkotott eddigi életműve. Az alkotások, melyek a Távol-Keleten (Tajvanban, Koreában, Japánban, Indiában, Mongóliában) készültek, az irányzatból adódóan helyspecifikusak és rövid élettartamúak, ezért az április elsején nyíló egri tárlaton ezek felnagyított (kb. 155x105 cm-es) fotódokumentációja szerepel majd. Elöljáróba annyit: egyedülálló és Magyarországon úttörő kiállításanyagra számíthatunk.
 
Az irányzatról

A nature art olyan vizuális művészeti irányzat, mely a természetben (esetleg falusi környezetben, de mindenképpen az urbánus civilizációtól távol) alkot, természetes helyszínen, természeti anyagokkal, a természetből vett ihlettel és energiával. A nature art legfontosabb jellemzője – mely megkülönbözteti az Amerikában, Nyugat-Európában elterjedtebb, hazánkban pedig közismertebb land art-tól – az a szemléletmód, hogy a természetet nem átformálni, felhasználni, valahogy magunk alá rendelni akarjuk, hanem a természettel való harmónia újrateremtésére törekszünk. A létrejött alkotás így környezetével összefonódik, együtt létezik tovább, s mivel természetes anyagok felhasználásával készül, nagyjából addig is létezik, mint környezete.
 
„A természetművészet egy olyan izgalmas, átfogó területe a vizuális művészeteknek, amely napjainkban a galériarendszerből amúgy is kikívánkozó művészeknek (public art, street art) valós – az erősödő ökológiai problémák okán nagyon aktuális –, izgalmas és társadalmi értelemben elkötelezett művészi kifejezésre ad lehetőséget” – Erőss István.