Im Memoriam Kovács László (1944-2006)
Az Eszterházy Károly Főiskola Rajz-vizuáliskommunikáció Tanszékének egykori vezetője március 25-én lenne 65 éves. A mostani kiállításon egy keresztmetszetet láthat a közönség, a művésztanár munkásságából. A Kiss László festőművész birtokában lévő hagyaték bemutatása, a tavaly elkezdett „Mestereink voltak” sorozat második kiállítása. Ezzel a gesztussal kíván az iskola tisztelegni a nagyhírű művészek és tanárok előtt, jelentette ki Hauser Zoltán rektor, köszöntőjében.
Okos Tibor népzenész dudazenével nyitotta tanárok, tanítványok, hozzátartozók, érdeklődők jelenlétében a tárlatot. Novotny Tihamér művészettörténész, Kovács László munkásságának alapos ismerője. Megnyitójában kiemelte, hogy a több mint kétezer műtárgyat felölelő életmű, egy színes, szellemes, sokágú, sokrétegű hagyaték, zárt pályán mozgó, következetes pályát mutat.
Kovács László 1967-ben végezete el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, mestere Bernáth Aurél volt. 1997-től volt az Eszterházy Károly Főiskola Rajz-vizuáliskommunikáció Tanszékének vezetője.
Művészetében rátalált a valóság-láttatás és a geometrikus absztrakció közötti átmenetre, melyet meglehetősen egyéni módon fogalmaz meg. Sajátos technikájával készítette el a Sgraffitó-szerű táblaképeket, melyeken vakolatszerű megoldásokkal hoz létre dekoratívan síkszerű, valós térszerkezetet ábrázoló kompozíciókat. Életművében nagy számban találhatók rajzok, grafikák, olajfestmények egészen a főiskolai éveitől készültek. A fa- és linómetszetek, valamint a monotípiák egy bizonyos korszakára jellemzőek. Nagyon fontos helyet foglalnak el életművében a murális alkotások, a stukkók, plasztikák. A sokféle technika alkalmazásának jó példái a kollázsok-montázsok, állatbőrös képek, számítógépes grafikák.
A Líceumban június 20-ig látogatható kiállításon kibontakozik a művész elemző látásmódja, filozofikus rajztehetségének szinte minden erénye.