EgriSzín: Mennyire fontos a filmkultúra ma Eger életében? Mennyire él az emberek tudatában?

Bollók Csaba: Azt gondolom, hogy mindenhol és minden korban fontos. Egernek erős kötődése van a filmtörténethez, itt született Illés Gyuri bácsi, és tudjuk, hogy nagyon sok filmjét hazahozta, sok filmjéből itt forgatott jeleneteket.  Én is itt születtem és most visszakerültem Egerbe tanítani. A mozgókép szakos hallgatóknak is azt mondom, hogy nagyon fontos, hogy moziba járjunk, moziból szerezzük be alapvető filmélményeinket. Az igazi élmény a mozi marad.

EgriSzín: Meg lehet-e, meg kell-e tanítani a fiatalokat, hogyan fogadják be a filmeket?

Bollók Csaba: Ha a világ kultúrkincséhez tartozó filmek megismertetése elkezdődne tizenéves korban, akkor ez egy természetes folyamat lenne. Azt hiszem, hogy ez már kialakulóban van, egyre több gimnáziumban, főiskolán van ilyen képzés. Fontos, hogy jól közvetítsük.

EgriSzín: Te mint rendező mennyire tárod fel a saját lelkedet alkotásaiban?

Bollók Csaba: A film, az én vagyok. Akármilyen témáról van is szó, a szereplőválasztástól az elbeszélésen keresztül az ember saját magát adja. De ez nem tévesztendő össze az önkifejezéssel. Arról van szó, hogy amit láttam a világban, vagy amit megéltem azt szeretném elmondani. Rajtam keresztül átszűrve látjuk a dolgokat, igen ez én vagyok.

EgriSzín: Tanárnak vagy rendezőnek tartod magad?

Bollók Csaba: Ezen nem gondolkodom. Több mint tíz éve rendezőként dolgozom, most tanítok a Főiskolán. Azon gondolkodom, hogyan lehet mindent jól csinálni. Amikor az időm nagy részében filmet készítek, annak adom oda magam, amikor tanítok akkor pedig annak.

EgriSzín: Eddigi legnagyobb sikerű filmed werkfotóiból nyílt kiállítás az Eszterházy Károly Főiskolán. Mennyire tükrözi a forgatás hangulatát?

Bollók Csaba: Elég jól tükrözi. Szokták mondani, hogy az ilyen nehéz témájú filmek forgatása bizonyára szomorú.  Ez nagyon vidám forgatás volt, nagyon jól éreztük magunkat. A rendezőnek az a dolga, hogy jó hangulat legyen a forgatás alatt, s az emberek szeressék, amit csinálnak. Eleve olyan emberekkel szeretek dolgozni, akik elkötelezettek. Ha ilyen csapat jön össze, a forgatások jó hangulatúak. Nagyon kemény munka, kell a jó hangulat ahhoz, hogy napi 12-14 órákat lehessen dolgozni.

EgriSzín: Egy ilyen nagy léptékű feladat, mint az „Iszka utazása” megváltoztatja-e a szemléletedet, hat-e a későbbi filmes és pedagógiai munkásságodra?