Egy kiállítás hangjai
Egy kiállítás képei a színpadon és a galériában. Musszorgszkij halhatatlan remekműve szinte kínálja az alkalmat az akusztikai és vizuális művészetek együttműködésére. A zenedarab egy tárlat zenei megfestése, most kiindulási alapként szolgált néhány művész alkotásához. Szabó Sipos Máté, az Egri Szimfonikus Zenekar Vezető Karmestere ötlete volt a képzőművészet bevonása ebbe a zenei utazásba. Az „Egy kiállítás képei” című szimfonikus műhöz, egri képzőművészeket kértek fel, hogy a Musszorgszkij és Ravel által zenében megfestett képeket alkossák újra vizuális formában, amihez a mű nyilvános előadása kínál egy különleges tárlatot.
A tíz nagyméretű festmény címében is követi a Muszzorgszkij darab tételeit. A művészek természetesen saját szemléletüknek, személyiségüknek, ízlésüknek megfelelően alkották meg egy mai kiállítás képeit, így sikeresen ki is vívták a konkrét fogódzókhoz ragaszkodó és emlékektől terhes tárlatnéző elme rokonszenvét vagy ellenszenvét.
Az este folyamán, az Egri Szimfonikus zenekar három, a maga nemében egyedülálló művet mutatott be a Gárdonyi Géza Színházban. Az első előadás egy igazi ősbemutató. Kátai László tanár úr már több alkalommal ajándékozta meg az egrieket műveivel. A most bemutatott I. zongoraverseny, egy sokféle zenei világot magába olvasztó, nagy mélységeket bejáró, arányosan felépített komplex mű. A groteszk elemektől a klasszikus lépcsőkön át a gyermekdal-motívumig ívelő zenefolyam főhőse Gábos Judit zongoraművész volt.
A koncert második részében az 50 éve elhunyt nagy brazil nemzeti zeneszerzőre Heitor Villa-Lobosra emlékeztek a hazánkban most először játszott, „Introduction aux Choros” című művével, amelynek gitárszólamát a ciprusi születésű gitárművész, Avraam Vasilios szólaltatta meg.
Villa-Lobos mint a brazil kultúra nagy alakja, fontos szerepet játszott nemzete zenekultúrájának alakításában. Jelentőségét és hatását világszerte elismerik. Az Egri Tavaszi fesztivál keretében több rendezvénnyel is tisztelegnek az emléke előtt. Ezen az estén, a hangversenyen, Egerben köszönthettük Gilberto Vergne Saboia urat, Brazilia Budapesti Nagykövetét és feleségét.
Harmadikként következett az est aktualitása, Musszorgszkij-Ravel „Egy Kiállítás képei” a tárlat után, immár zenében. Szabó Sipos Máté emlékei szerint mű zenekari változata még nem hangzott el Egerben, tehát egy újabb bemutató tanúi lehettünk. A klasszikusok sorsa az udvarias siker. A szinte hangról hangra jól ismert, népszerű alkotást sokféleképpen előadták, és az újrafogalmazások is nagyon sikeresek voltak. Most a Ravel által hangszerelt „ hagyományos” változat következik, minden extra hatás nélkül.
Vajon ma hogy hat ma ez az impresszionisztikus zene? A darab most is, a színházi atmoszférában is lenyűgöző, nem hagy elkalandozni, magával sodor. Úgy tűnik csak a tárgyak kopnak, ami megfoghatatlan mint a zene, az nem.
A hangvarázs-este hiányossága talán az lehet, amit H.Szilasi Ágota művészettörténész megjegyzett a tárlat megnyitóján, hogy egy ilyen ötletet úgy is meg lehetett volna valósítani, hogy a két produkciót (a kiállítást és a zeneművet) egy szcenikai térben hozzák létre. Állítólag ez nem az alkotókon múlott. Sem a Tavaszi fesztivál szervezőgárdája, sem a befogadó intézmény nem működött rugalmasan együtt, az Egri Szimfonikusok által felkért képzőművészcsoporttal, akik kénytelenek voltak a tárlat költségeit ideiglenesen vállalni. Ha már ekkora művészi apparátust mozgat meg az alkalom, a vizualitás alkalmazását a mai színházi technika valószínűleg könnyen lehetővé is tenné egy ilyen helyszínen díszlettel, fény effektekkel kiegészítve, és a zenei fejezetekkel összhangban, kivetítéssel megjelenítve a műveket. Igaz akkor a tárlatnézés egyéni jellege tűnik el, de az akció egyszeri volta megérné az áldozatot.
Azt sem tisztázták, hogy kiket szólítanak meg a produkcióval, hogyan kommunikálják a rendezvényt, az hogyan illeszkedik a tavaszi programsorozatba. A Part és a Szabad Szalon aktivistáin kívül nem fordított senki figyelmet a közönségre, a nézőtér megtöltésére, a kiállítás installálására és a megnyitó megszervezésére, marketingre. Egy ekkora művészi értékkel bíró eseménynek kortárs művészeti vonatkozásai messze túlmutatnak a város éppen protokollban fürdő kulturális életén.
Tisztelt Cikkíró!
Nagyon örülök, hogy végre valaki fölvállalja a városi kulturális rendezvények kommentálását. Régi és súlyos hiányt pótolnak ezzel. Külön köszönet, amiért felhívja a figyelmet a szervezés hiányosságaira. A létrehozók, a fenntartók és a szervezők közös felelőssége (lenne), hogy ilyen hibák ne forduljanak elő.
Hadd egészítsem ki a cikk utolsó bekezdését azzal, hogy a két képzőműveszeti egyesület mellett az Egri Szimfonikus Zenekar is kivette a részét az esemény kommunikálásából: a szórólapok, plakátok elkészítését annak ellenére elvállalta, hogy erre sem megbízása, sem anyagi fedezete nem volt, illetve sokat tett azért, hogy a nézőtér a hiányos szervezés ellenére is megteljen.
Bízom abban, hogy az illetékesek észrevették a Tavaszi Fesztivál szervezése körüli hiányosságokat, és mindent megtesznek azért, hogy a továbbiakban hasonló ne forduljon elő. Mind a közreműködő művészek, mind a közönség jobbat érdemel.
Cseke Tünde
titkár, Egri Szimfonikus Zenekar
Miért csak 8 kép szerepel a 10-ből?