Az Apostol és a vándorprédikátor
Március 15.
Egert kényeztette az időjárás március 15-én. Verőfény, langymeleg. A Petőfi szobornál, visszaélve a jó idővel, várakoztatták a népet, mert a mise elhúzódott, így a notabilitások, kiknek ott is jelenésük volt, csak késve tudtak átérni a hivatalos ünnepségre. Nem kellett volna sietniük, mert az ünneplés fényét nem emelték, és nem csak maguknál fogva, hanem mert fényt ezen az összejövetelen észrevenni nemigen lehetett.
Elég az hozzá, hogy egy vándorprédikátor szerű, zagyva gondolatú, füstölgő világvégemondó – kinek nevét nem kell megjegyezni, mert még Horger Antal is említésre méltóbb –, rabolta a jelenlévők idejét képzavaros sületlenségeivel, ráadásul jó hosszan.
Hibáztatni ezért persze nem kell, mert nem váratlanságot mímelt a publikum előtt. Hibáztatni az őt bátorító felkérőket kell, hogy silányítják ünnepeink. A tömeg viszont éljenzett, mert manapság a hivatalos ünnepek hivatalos közönsége ezért érkezik, másféle közönség meg kerüli az önfeledten füttyögő és éljenző kompániát. Őket szolgálta ki most a szónok felkérésével Eger vezetése. Barackot a fejükre. A bájos kultúrműsor hossza elviselhetetlen volt, ami méltó büntetés a mazochista összejönni vágyóknak.
Hanem az esti színházbéli felolvasó est. Petőfi Apostola, amely igen erős szöveg, olyan remek kontra pontja volt a délelőtti ámokfutásnak, hogy csak dicséret érte. Az államilag frissen kitüntetett Csizmadia direktor jól döntött, hogy ünnepi műsort szervez. Ehhez legjobb színészeiből nyert meg ötöt, és engedte, hogy Petőfi Sándor korát messze megelőző gondolatai érvényesüljenek. Nem volt nagyfejű politikus, aki megosztotta volna aggodalmait, félelmeit, vágyait a hallgatósággal. Csak a tépelődő, forradalmár, pre-anarachista, szabadságvágyó, gondolkodó ember örök vívódásai hangoztak el az Apostolban.
Sós Tamás a megye, és Habis László a város első emberei is eljöttek. Külön sorban ültek, de a vastapsnál együtt tapsoltak.
Ennek akár jelentősége is lehetne, de nincs.
Kedves hivatalnok uram! Kegyed láttam igényesen megkésni az ünnepségen, de a színházban nem. Sajnálhatja.
Weil "úr" maga ott volt egyáltalán vagy csak a belsője tükröződött ismét vissza az igénytelen anarhista cikkében?
e tudósítás alapján is írom: kezd tetszeni az egriszin.... lehet, hogy hosszú távon olvasója leszek???? (bár mindent olyan könnyű elrontani....)