A hazaiak hozták el először a labdát. Biros büntetőből volt eredményes, majd Binder dobta a következőt. A zöld-fehérek eggyel tudtak válaszolni, a negyed végén  4:1 volt az állás.
A második játékrészben Dávid Zoltán kettős előnyből volt eredményes, majd Marnitz dobott Szécsi kapujába. Azt azonban, hogy a labda teljes terjedelmével áthaladt-e nem tudhattuk biztosan. A szurkolók szerint nem. Vitatható gól, Gerendás György vitatta is hangosan, de a bírók megadták. A helyzetek kimaradtak, csak egyet sikerült bedobni, de még egyet a Ferencvárosnak is. 5:4-gyel mentek a játékosok a nagyszünetre.

Amíg a csapatok fordultak, Habis László polgármester, Szeleczki János alpolgármester és Halmos R. Péter ügyvezető köszöntötte a bajnok ifiket. Chilkó Mártonék boldogan emelték magasba a virágcsokrot és a kupát.
A harmadik negyedre azonban bizonyára az ő arcukról is lehervadt a mosoly. A Fradi Balatoni révén egyenlített, Jászberényi csapatkapitány pedig nyugalomra intette a vendégeket. Ő maga pedig többször bizonyította egykori klubjának (is), ott a helye a válogatottban. A nagy stresszben az egyik óra is elromlott. Varga Zsoltot ez a legkevésbé sem zavarta, góljával éltette a reményt.
Szünetben összekapaszkodtak a hazaiak, s a játékosok harcosan kiáltottak: „Hajrá Eger!”. A szurkolók visszhangozták. Az utolsó negyedben aztán Biros könnyedén hozta el a labdát, s Decker dobta az első gólt. A Ferencváros büntetőt harcolt ki, Szécsi azonban megfogta, s Feltham növelte az egri előnyt. Ezután a hazaiak is büntetőhöz jutottak, Varga lövését Jászberényi hárította. Az utolsót, ki más, mint Biros lőtte. Ebben a közönségszórakoztató gólban benne volt a két csapat közti különbség, s akarás: ott a helyünk akár a bajnoki döntőben is.