Vörös és fekete
Nagyra nőtt kávézó
2009.03.12.00:00
Fenntartással érkezünk. Mert kívülről csicsás a dolog, meg elsőre még mindig nem a Matávnál mulatnánk. Aztán bedobjuk a cukros zacskóba az előítéleteket, mert ha ennyien szeretik, nem büntethet akkorát.
Internetkávézó mellé konkurenciát nyitni merész. Miért ott innék espressot? Ide gyere, itt nincs elérhető hálózat! De aztán látszik: a Caffee Negro ki van találva. Vörös és fekete, mint a torok kéményseprője. Az italkészlet bőséges, áraiban a belvároshoz képest sem eszement. No de nézzük szépen sorban. Valamikor kisebb volt e kétszintes lokál. Aztán hozzátettek egy hajónyit. Mert a nagy folyosó, a csüngő lámpákkal elsőre olyan, mint a luxuscirkálók terei. Minden a helyén van, a legkisebb kiegészítőktől a fotel mögé rejtett lapradiátorig. A falról Monroe és Dean együtt mosolyog, mi is velük szórakozunk. Nem is akárhogy! Az az igazság, hogy itt aztán tényleg gondolnak az emberre. Zenegépnél lehetünk Dj-k. Meg játékgépek, egyiken szerencsénket, másikon tudásunkat tesztelhetjük. Focimeccsek mennek a gigaplazmán, a galériában meg elbújhatunk ünnepelni, csókolózni. Nevéhez hűen a kávéválasztékkal sincs probléma: feketétől ultrahabosig, ami csak jól esik. Adnak sört olcsón vagy drágán, meg színes koktélokat akár másfél ezerért. Nem mondják, hogy nincs, a lányok udvariasak, a legények udvarolnak, hátha még többet mosolyognak majd a hölgyek. Elégedetten sorakozik a polcon Jack Daniel’s testvéreivel. Hiába az erőteljes színek, olyan megnyugtató az egész. Randevúzni a sarokban, vagy sikeres vizsgát ünnepelni középen – mindkettőre korrekt. Minden igénytelenségtől mentes dolog, valahogy elegáns környezetben érzi magát a vendég. A hosszú folyosó felett komolynak tűnő légkondi, füstöt sem érzünk. Nem áhítozunk másik helyre, mert egyformák a fotelek. Bizonyára meg kell várni a diákhitelt/fizetést egy egész éjszakás mulatságért, de nem kárba megy a Forint, ha itt szórakozunk koktélokkal koccintva. Mert itt aztán tényleg lehet dáridózni. Ígérnek Karaoket, ami ugye csak a dalnokoktól függ, hogy megtartja-e varázsát. Közösségi hely ez, kocsma-utánérzés nélkül. Nem állítom, hogy mindenkinek megfelel. Aki 5 perc után nem szokik hozzá a különös fényhez, meg a színvilághoz, nyugodtan meneküljön. De ha elfogadjuk a dizájnt, akkor nagyon rendben levőnek fogjuk találni a Negroban töltött perceket. Órákat.