Habis különböző minőségeiben idestova húsz éve terjeszti be, készíti el a város költségvetését, de ez a mostani siker mindegyiken túltesz. A szocialisták siettek leszögezni, hogy a költségvetés rossz, de a helyzet még rosszabb, úgyhogy ők azért támogatták, hogy megmutassák ki a társ a bajban. A liberálisoknak annyi jutott eszükbe, hogy csökkenteni kéne a képviselői tiszteletdíjakat, amely javaslatukkal egyedül maradtak, gyaníthatóan nagy örömükre, úgyhogy megszavazták. A jobb oldal lapított. Mindenki dicsérte a 2009-es költségvetés elkészítését övező erőfeszítéseket.
Pedig a költségvetés csapnivaló. Mindig is csapnivaló volt. Azért az, mert nem szolgál semmilyen ambiciózus célt, nem indít el semmit és nem fejez be semmit. Nem támogat ésszerűbb gazdálkodást és nem büntet pazarló mutyizást. Nem feladatokat, hanem intézményeket finanszíroz. Nem ment értéket, de támogat erőn felüli presztízsköltekezéseket. Egries költségvetés. Megúszós költségvetés ez is, mint amilyenek az elmúlt évek büdzséi voltak. Bázisok, kliensek röhögnek vissza a számokból, akikkel a konfliktust kerülni szeretné Habis polgármester.
Akik vesztesek örülnek, hogy nem vesztettek többet, akik nyertek, bosszúsak, hogy nem kaszáltak nagyobbat. Kényes az egyensúly. A közpénz balhémentes elköltését célozza egyedül. Nincs mocorgás, izgés-mozgás, csak fegyelmezett hullamerevség, viszketések köröm nélküli vakarása. És ez most tulajdonképpen jó.
Most jött el a későkádári sodródóbajnokok ideje. Most, hogy örvény van. Örvényben az az okos, aki nem csinál semmit, csak ernyedten hagyja magát. A természet állítólag megoldja az ilyesmit és mélyberántás után sértetlenül dobja ki a bénát.
Most már csak azért kell szurkolnunk, nehogy elkapja polgármesterünk a csinálhatnék. Szokott csendes ultira játszani. Utoljára egy általa végig ellenzett vizes beruházással lepte meg az egrieket. Ma is nyögjük. Bármely pillanatban előállhat egy kórház, vagy egy kultúrpalota ötletével.