A táltos paripa üzenete
A Kálnoky László Egyesület és az EKMK közös rendezvényének aktualitása, emlékezés Gaál Elemér egri íróra, és Kocsis István tavalyi könyvmegjelenése. Az előadáson Cs. Varga István irodalomtörténész segítségével az író, először az egykori tanárra, Gaál Elemérre emlékezett gyermekkori, iskolai emlékekkel, történetekkel.
A novelláival és történelmi drámáival ismertté vált, korábban a szent korona-tanról publikált író, ezúttal az ősi magyar hitvilág kevésbé ismert rétegével foglalkozik. A táltos paripa, a tündérek és a hitrendszer különös szereplői kerültek terítékre ebben a kötetben. A szerző olyan hajdani témákat boncolgat, mint a szakrális hierarchia, a beavatás, a küldetéstudat és az egykor eltűnt Magyar Szentírás rejtélye.
Kocsis István ezeket a témákat, rejtélyeket a magyar műveltség évezredeket átvészelő archaikus, szakrális hagyománya részének tekinti. A kereszténység átvételével eltűnő ősi vallásunk elemei nem vesztek el. Egy részük a népmesékben, mondákban rejtezett el, de a keresztény ünnepekben és liturgiában is tovább élnek bizonyos hagyományok. Az ösi magyar hitvilág és hiedelemvilág ma is igen jól rekonstruálható, mert a népmesegyűjtemény, a népköltészet és az egész magyar irodalom, szerves részeként őrzi a ránkhagyományozott szellemi örökséget. A tanár úr állítja, hogy a mi hagyományunkban megőrzött örökség, az egész keresztény Európa sajátja és alapja. Dante Alighieri példáján, Beatrice és Tündér Ilona párhuzamával világított rá, hogy a mi mítoszrendszerünk konzerválta és őrizte meg legjobban az eltűnő, korabeli hitvilág legfontosabb elemeit. Enélkül a hagyaték nélkül, nem lehet kulturális európai jövőképet elképzelni, ezért nagyon fontos hogy megőrizzük. A hagyomány tisztelete ápolása a legfontosabb, ezt az örökség a mi kincsünk. Ezt üzenik a mítoszok mondák, hangsúlyozta Kocsis István, aki az előadása után készséggel válaszolt a kérdésekre és dedikálta könyveit.
Kocsis István irodalomtörténész, történész, író, drámaíró Ombodon született 1940-ben. 1965-ben szerzett diplomát a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. Majdnem két évtizedig dolgozott újságíróként, majd 1984-ben áttelepült Mo.-ra. Budapesten a Népszínház dramaturgja egy évadra, majd a Magyar Televízió munkatársa. Írói munkásságának sikeres darabjai, az igényes színészi munkát kínáló monodrámák. Főbb művei: A korona aranyból van (1973); Árva Bethlen Kata (1975); Tárlat az utcán, A nagy játékos, Bolyai János estéje (1976); Nem zárjuk kulcsra az ajtót (1980); Megszámláltatott fák (1982); Széchenyi István (1983); Jászai Mari (A megkoszorúzott, 1984); Árpádházi Szent Margit (1989); Báthory István (1990), Táltos paripa (2008).